Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

664 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ A házközösségek biztosították az egész paraszti lakosság, egyformán jómódú vagy kevésbé jómódú életét. ,,A falusi nép egész vagyona, a paraszt családokban osztatlan terület, azaz családi vagyonállomány, amihez a családhoz tartozó valamennyi személynek egyenlő joga van, anélkül, hogy bármelyiküknek jogában állana a gazdaság egyedüli tulajdonosául föltolakodnia."3

4 A parasztok egyenlősége fokozatosan eltűnik azután, hogy 1871. június 8-án császári ás királyi rendelet megszünteti az egész határőrvidéket. Az 1873. XXIX. tc.-ben azután a nagyar országgyűlés kimondotta a házközösségek fel oszthat óságát. A házközösségek tagjai azonban nem siettek élni a törvényadta lehetőségekkel, s ez a terjeszkedni kívánó nagybirtok és tőke céljait keresztezte. Ezért a magyar országgyűlés az 1885. XXlV. tc.-ben kimondotta a házközösségek megszüntetését. A törvény indokolásában aláhúzták, hogy „a fölbontás lehetőségét a házközösségek nem vették igénybe : és így ezen kegyelettel és közönnyel szemben az állam kötelessége, hogy kényszereszközöket alkalmazzon".3

5 A házközösségek megszüntetésének súlyos gazdasági következményeire utalt már ennek a törvénynek parlamenti vitájában Milán Iszákovics, az antalfalvi kerület képviselője, amikor kijelentette : „A házközösségek megszüntetése előtt ott nem volt szegény, de azóta koldus is van."3

6 A házközösségek feloszlatásakor egy-egy tag átlag 8 hold földhöz jutott, így nagyszámú kisgazdaság keletkezett, amelyek jórésze gyorsan a tönkremenés útjára került. ,,A valamikor leggazdagabb családok, akiknek gazdálkodása a házközösség elvén nyugodott, ezeknek megszüntetése után elszegényedtek és tanácstalanul állanak, kitéve idegenek benyomulásának, akik az eladósodott házakat és telkeket potom áron megvásárolják."3

7 A szerb parasztok sokáig ellenálltak a zádrugák kötelező feloszlatásának. Az alibunári járásban például még 1899-ben 630 házközösség volt, sőt Szentiványi szerint még 1912-ben is : „Az alibunári járásban ... a házközösségi intézmény még erős talajon állván, az egyes családok megélhetése inkább biztosított."3

8

' Ez az eset azonban már csak ritka kivétel. Ekkorra már az egykor egyenrangú házközösségi tagok közül egyesek gazdagparasztokká, többségük pedig ezek cselédjévé, napszámosává lettek. A házközösség helyett pedig megjelentek az új zádrugák, a szerb földművesszövetkezetek. Ez, a német Raiffeisen-féle szövetkezeteket példaképül vevő mozgalom 1897-ben vesz lendületet. Ennek az évnek októberében indul meg Újvidéken a Zemljoradnicslti Prijately (A földműves barátja) c. folyóirat. Célja a szövetkezeti eszme terjesztése a szerb parasztok közt. Szerkesztője a radikálispárti Jasa Tomics. Ez a lap egy évig állt fenn ós 1898. szeptember elsejével a mozgalom Zágrábban székelő központja, a Szerb Földművesszövetkezetek Szövetségének határozatára megszűnt, hogy átadja helyét a Szövetség központi lapjának, amelyet Privrednik (Gazdálkodó) címen Zágrábban adtak ki. A zádrugák munkájáról a Birtokpolitikái Szaktanácskozmány c. kiadvány 1912-ben a következőket mondja : „A zádrugák kizárólag a szerbajkú kis-34

Dr. Stassik Ferenc: A volt határőrvidéki házközösségek. Nagybecskerek. 1900. 11. 1. 35

1. m. 88. 1. 36

1. m. 90. 1. 37

1. m. 15. 1. 38

Sz'enliványi, i. m. 13. 1.