Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
662 KdYÁUÓ LÁSZLÓ Ha sikerült hitelszövetkezetet alakítaniok, abban sem volt sok köszönet, mert ,,. . . az állam által garantált hitelszövetkezeti kölcsönök után a kisember 7, sőt 7 ós fél %-ot is fizet". Ehhez még hozzá kell vennünk azt, hogy olcsó kölcsönökért hiába is fordultak a dolgozó parasztok a központi jelzálogintézetekhez, mert ezek „kedvező feltételű törlesztéses kölcsönöket 2 000—3 000 koronán alul nem is engedélyeztek".2 5 Ilyen körülmények között a dolgozó paraszt eladósodása a XX. század elejére olyan méreteket öltött, hogy a Tisza—Maros szögében minden második hold, a Duna—Tisza közén pedig minden 3 holdból 2 hold valójában már nem volt az övé, mert a jelzálogteher az előbbi területen a föld értékének 50, az utóbbin 68%-át tette ki. ilyen magas megterhelés az ország egyetlen más vidékén sem volt, s az országos átlag jóval alacsonyabb, 37%-os volt.28 A dolgozó paraszt csak az esetek kisebb részében tudta visszafizetni a drága és súlyos feltételekkel kapott kölcsönt. Egyre jobban belebonyolódott az adósságok szövevényébe, míg végül kicsúszott lába alól a talaj. A délvidéki kivándorlási kongresszuson állapították meg 1902-ben, hogy „az utolsó 5 év alatt Torontálban kb. 2 000, Temesben 2 500 és Bácskában több mint 3 000 kisbirtokos család birtokát árverésen elveszítve zsellérré és napszámossá változott... ez 35—40 000 pár munkáskezet jelent".2 7 A parasztok nyomorúságának egyik további okozója az elmaradott, egyoldalú mezőgazdasági termelés, amely igen csekély jövedelmet biztosít a dolgozó parasztoknak és kevés munkaalkalmat nyújt a falusi proletároknak. ,.Sehol az országban oly egyoldalú mezőgazdálkodás nincs mint Torontálban. A bevetett terület 50%-a búza. Ez ősztől nyárig nem foglalkoztat napszámost. A bevetett terület 40%-a tengeri, ennek művelése tavasztól őszig 7—10 napi munkát ad."2 8 A nincstelen parasztoknak itt még kevesebb a munkalehetőségük, mint azokon a területeken, ahol a nagybirtok jelentősebb területekkel bír. Korabeli számítások szerint Torontálban a mezőgazdasági munkások legtöbbet foglalkoztatott csoportja évenként 242 napot dolgozik. De ezek a „szerencsések" az összes mezőgazdasági munkásoknak alig több mint x /5 részét alkot ják. Legtöbbjük csak átlag 88 napot dolgozik évente.2 9 A mezőgazdasági munkabérek nyomorúságos szintje mind Bács-Bodrog megyében, mind pedig Torontál megyében nagyjából megegyezett az országos átlaggal. Ez arra a következtetésre vezet bennünket, hogy elsősorban nem a bérszint, hanem az országos átlagnál rosszabb munkalehetőség az, ami más vidékeknél erőteljesebb harci megmozdulásokra készteti az itteni nyomorgó szegényparasztokat. Egy korabeli leírás, amely foglalkozik a szegényparaszt ok hihetetlen nyomorával,kiemeli, hogy a nemzetiségi szegényparasztság különösen nyomorúságosan él. „A lakosság többségét alkotó mezőgazdasági munkáselem élelmezése végtelen silány. A szerb, tót és oláh nemzetiségeknél a munkásnép az év java részében koplal . . . "3 0 26 1. m. 180 és 187. 1. 26 Rácz Gyula. i. m. 58.1. 21 A délvidéki kivándorlási kongresszus. 49 — 50. 1. 28 Jeszenszky Ignác: Torontál vármegve gazdasági monográfiája. Bpest. 1904. 16. 1. 88 1. m. 18. 1. 30 Szentiványi, i. m. 14. 1.
