Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846, ÉTI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAGYARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 647 Érdekes megfigyelni, hogyan szövi bele Kossuth a parasztkérdés megoldásának indokai közé az ún. „orosz veszély" gondolatát. A cári terjeszkedésre való utalás Kossuth szemében alkalmas érvnek látszik arra, hogy a magyar nemességet a békés állapotok időlegességére, egy várható nemzetközi összeütközésre figyelmeztesse, egy ilyen orosz-osztrák konfliktus esetén pedig Magyarország is háborús hadszintér lenne, melyben a sorsával elégedetlen szláv paraszti lakosság minden bizonnyal az elnyomó magyar földesurak ellen fordulna. Ez van burkolva Kossuthnak „Adó" című cikkébe, amely a lengyel (galíciai) nemesség mozgalmának kudarcát a nemesség hagyományos népellenes magatartására vezeti vissza, jól látja a krakkói felkelés demokratikus jellegét s következményeiben annál súlyosabbnak jellemzi a parasztság felkelésellenes kiállását az idegen hódító hatalom érdekében. Kossuth mindamellett megnyugtatja a nemességet, hogy Magyarországon hasonló esetre nem kerülhet sor, de nem azért, mintha itt a parasztok készen állanának a nemességgel egyesülten fegyvert fogni a bécsi abszolutizmus ellen, hanem csupán azért, mert hazánk ríem lévén megszállott ország, a magyar nemesség nem fogja magát rászánni olyan kétségbeesett lépésre, mint amilyenre a krakkói felkelők szánták rá magukat.5 5 Mint látjuk, Kossuth óvakodott attól, hogy egy magyarországi forradalom képét, mint reális lehetőséget, állítsa oda a nemesség szeme elé, de affelől nem hagyott kétséget ő sem, hogy a galíciai parasztság példája egy mégis bekövetkezendő válság esetén nálunk is megismétlődnék. Voltak, akiket a galíciai vérengzésről érkező hírek még a Kossuthénál is sötétebb hangulatba sodortak. Így például a centralista irányhoz tartozó Lukács Móric 1847-ben — egybevetve a Nyugat-Európában és az éhínséggel küszködő magyar vidéken szerzett benyomásokat — irtózatos katasztrófa rémképével küszködik, e katasztrófákban „a polgári társaság szerkezetének alapjait, a tulajdon szentségét, a családi élet oltárát, a civilisatio, tudomány, művészet legnemesebb gyümölcseit pusztítással s végromlással fenyegetik" s egyben felhívja a figyelmet arra, hogy ez a stádium Magyarországon is előbb-utóbb bekövetkezik s ezért idejében fel kell készülni a veszély megelőzésére.5 6 A radikális Madarász László Fejér megye április 14-i közgyűlésén egy besúgó jelentés szerint kijelentette, hogy a galíciai paraszti lakosságnak a bécsi kormány által jóváhagyott kilengéseiben a magyar nemesség saját jövő sorsának tükörképét láthatja.5 7 Wesselényi Miklós pedig egy június 24-i jelentés szerint Zsibón baráti körben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Erdélyben — ahol a román parasztságot a galíciai hírek rendkívüli mértékben felizgatták s ahol a pópák a népet azzal bátorították, hogy a bécsi kormány Galíciában támogatta a parasztokat s így lesz Erdélyben is — a közeljövőben parasztfelkelésre kerül sor.5 8 A népi felkelés kérdése a galíciai események nyomán nagy szerepet kapott a magyar közéletben. Széchenyi István a Politikai programtöredékekben azzal vádolta meg Kossuthot, hogy cikkeivel (akaratlanul is) forradalomba sodorja az országot, fellázítja a parasztságot saját földesurai ellen. Kossuthtól ez a gondolat idegen volt, ele idegen volt az ellenzék többi Kossuthoz hasonló 55 Viszota Gy., i. m. II., 886. 1. 56 Sőtér István: Eötvös József, Bpest. 1952. 125. 1. 57 O. L. Inform, prot. 1846. 14. sz. 68 O. L. Inform, prot. 1846. 22. sz.
