Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ IMG. K VI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAOYAHOfcS/JíSI HATÁSÁHOZ 645 zéki sajtó azt sem tartotta helytelen taktikának, hogy olvasói figyelmét felhívja a kormánynak Ausztriában és Csehországban tervezett jobbágyreformjaira s ezzel is sürgesse a magyar társadalmat a jobbágykérdés megoldására. A galíciai példa magyarországi hatását nagymértékben megmagyarázza a nemességnek a saját parasztjaival szemben táplált bizalmatlansága és egy esetleges felkeléstől való félelme. Nagy mértékben, de nem teljes egészében! E félelem ugyanis csak egyik fontos motorja volt a nemességen belüli haladó erők fellépésének, de nem kizárólagos motorja. Kétségtelen az is, hogy a nemesség nem valamiféle önzetlenségtől, altruizmustól vezettetve fogta az elnyomott jobbágyok pártját. Ilyen altruizmusra azonban nem is volt szükség az adott történelmi helyzetben, amidőn magának a nemességnek is elsőrendű érdeke fűződött a társadalmi átalakuláshoz. A nemesi politika relatíve haladó jellegének kritériuma az volt, hogy a maga osztályérdekeit — amelyek objektíve sokban egybeestek az ország fejlődésének kívánalmaival — mennyire tudja a paraszti érdekekkel összhangban megvalósítani. Kossuth és a liberális ellenzék érdeme főképpen abban keresendő, hogy felismerték a nemesség" abszolutizmusellenes harcának korlátozott erőit és tanulva a szemük előtt lejátszódó galíciai példából, a népre támaszkodtak a bécsi udvarral és kiszolgálóival vívott harcukban. Emellett a galíciai események nemcsak a parasztság elkeseredésének mélységét éreztették át a nemességgel, nemcsak érzelmeikre hatottak, hanem Galícia volt az az ország, amely klasszikus példaként testesítette meg a feudális terhektől nyomorgatott ország minden nyavalyáját. A nyomornak és a sötétségnek az az elriasztó képe, amely Galíciából tárult a magyar társadalom felé, arra ösztönzött, hogy a saját helyzetünket is mélyebben tekintsük át. így vontak azután párhuzamot a kor sajtójában a magyarországi és a galíciai helyzet között mindazok, akik a fejlődésért küzdöttek. A magyar középnemesség szemében Galícia 1846-ban örökre elveszett országként tűnt. föl és bukását saját magának, saját uralkodó osztályának köszönhette. A magyar liberális nemesség függetlenségi politikájában kiemelkedő mozzanatot alkotott Krakkónak 1846 novemberében bekövetkezett bekebelezése, melyet bátran úgy foghatunk fel, mint a lengyel forradalmi mozgalmakra és az Európa szerte párhuzamosan szervezkedő abszolutista-ellenes erők felsorakozására adott választ. A krakkói felkelés leverése után az európai szabadságmozgalmak távolról sem szűntek meg veszélyesek lenni a Habsburgvezetés alatt álló abszolutista rendszerre. A forradalmi mozgalom szempontjából különösen nagy súllyal estek latba az olaszországi események, ahol a szardiniai forradalmi mozgalmak megteremtették a kapcsolatot a lengyelekkel. Ez utóbbiak a krakkói felkelés leverése után tisztában voltak azzal, hogy egy újabb forradalmi megmozdulás kiindulópontja csakis Olaszország lehet. Az együttműködés a lengyel és olasz forradalmárok között Mazzini londoni közvetítésével létre is jött, bár Mazzini sokkal inkább Velencében látta az alkalmas kiinduló pontot.5 1 A lengyel forradalmi terveknek sok híve volt Páriszban is, különösen sokat vártak a forradalmárok Magyarországtól és a Kossuthtal való megegyezéstől. Bécs rendkívül nehezen szánta rá magát Krakkó bekebelezésére, aminek számos külpolitikai oka között ott találjuk Poroszország ellenzését, valamint Metternichnek azt a félelmét, nehogy egy 51 W. Knapowska: La politique de Metternich avant l'annexion de la Rébublique de Craeovie. La Pologne au VTI-e Congrés International des Sciences Historiques. Varsovie. 1933. II., 58. 1.
