Századok – 1957

Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625

-642 KOVÁCS ENDRE feláldozása, a nemzet más osztályára való átruházása szóba sem jöhet".3

9 Az 1843/44. évi országgyűlés semmivel sem vitte előbbre az általános ós kötelező örökváltság ügyét és ennek az általános közönynek és nemesi önzésnek a következményekónt a kérdés vissza is szorult az ellenzék reformprogramjában. Az országgyűlést követő időkben Kossuth tervei között a legszélesebbkörű érdeklődést a Védegylet keltette fel s ezzel együtt a nemesi reformok közül az ország függetlenségére, ipari és kereskedelmi felemelkedésére irányuló tevékenység került első helyre. Kossuth maga is bizonyos fokig visszariadt az örökváltsággal kapcsolatos gyakorlati tervektől, mert a földesurak kielégítésének és a jobbágy felkarolásának módozatai még elméletben sem nyújtottak teljes biztosítékot azirányban, hogy a nehéz kérdést általános megelégedésre lehessen megoldani és Kossuth szemében is helyesebbnek látszott, ha el nem ejtve ugyan a fontos kérdést, ezt az ellenzék távolabbi programpontjai közé sorolja. Az 1846. évi galíciai parasztfelkelésnek kellett jönnie ahhoz, hogy Kossuth egy radikális fordulattal ismét az örökváltságot tűzze a legközelebbi tennivalók élére. Wesselényihez írt híres május 27-i levele abban az elszánt lelkiállapotban született meg, melyet a bécsi kormány által tervbevett reformok híre keltett benne. Tudta, hogy ha a kormány, engedve a kor kényszerítő parancsának, rá is szánja magát bizonyos intézkedésekre, akkor ezek az intézkedések feltétlenül az abszolutizmus erősítését és a magyar önállóság csorbítását fogják szolgálni. Kossuth — a galíciai példától erősítve — látja, hogy milyen áldatlan viszony áll fenn a jobbágy és a nemes között, de azt is tudja, hogy ami eddig e viszony rendezése érdekében történt, édeskevés. A galíciai vérengzés fel kell, hogy nyissa a magyar birtokos osztály szemét, mert ha a parasztság felszabadításával elkésik vagy beéri félmegoldásokkal, „a nép itt is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mivé Galíciában lett". Kossuth tehát meggyőződéssel vallja, hogy az úrbér megváltását a jövőben nem lehet egyik vagy a másik fél tetszésétől függővé tenni, hanem kötelező váltságra van szükség, melynek érdekében állami bankot kell felállítani, e banktól kapná a jobbágy hosszú törlesztésre a megváltáshoz szükséges pénzt. Ez az egyetlen kiút ,,a bosszú és gyűlölség hínárjából", mégpedig haladéktalanul munkához kell látni, mert máskülönben „a nemesség kaszára kerül s e tor egyszersmind a magyar alkotmány s magyar nemzetiség halálnapja lesz".4

0 Kossuthban a galíciai borzalmak nemcsak az úr és paraszt viszonyának tarthatatlanságát tudatosították, hanem nemesi érdekegyesítő politikai programját is előbbre vitték a nép helyzetének felismerése és felkarolása irányában. Kossuth politikájának egyik alapvető jellegzetessége, hogy nemesi politika, a nemességben látja a nemzetnek ősidőktől fogva egyetlen uralkodásra alkalmas és érdemes osztályát; e tekintetben a galíciai események sem hoztak változást felfogásában. A magyar nemesség érdeme, Kossuth szerint, hogy az abszolutizmust, a korlátlan monarchiát soha el nem fogadta. Vérzett, szenvedett az idegen hatalom körmei között, de az alkotmányos létet az országtól elvenni nem engedte soha. Igaz viszont, hogy az alkotmányos lét előnyeiben csak önmagát részesítette, ami nagy bűne ennek a nemességnek 39

Világ, 1842. máj. 7. 40

Kossuth levelét közli Ferenczi Zoltán: Kossuth és Wesselényi s az úrbér ügye 1846 —47-ben. Századok. 1902. 7-11. 1. \