Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846. ÉVI GALÍCIAI l'A ItASZTFKI.K ELÉS MAGYARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 637 hogy a megyék a lengyelek elfogatása terén nem teljesítik kötelességüket, mire a nádor elrendeli a hűtlenséggel gyanúsítható tisztviselők kérdőre vonását, mert a lappangók által az ország köznyugalma veszélyeztetve van.2 2 Hasztalan volt azonban a nádor intése és Vay báró ritka agilitása, a megyei tisztviselők páratlan leleményességgel segítették biztosabb helyre a lengyel menekülteket; hiába száll ki a hatóság egy-egy gyanús helyre, minden esetben későn érkezik, a szolgabírói relatio mindig ugyanaz: „ott volt ugyan, de már nem található".23 A hatóságok sziszifuszinak minősíthető munkája, a galíciai mozgalmakról érkező újabb nyugtalanító hírek és a párizsi emigráció magyarországi szándékait lefestő rendőri jelentések arra vezették Vay bárót, hogy a beszivárgók, menekültek ellen folyamatba tett szigorúbb nyomozási eljárások mellett már azok ellen a lengyelek ellen is fellépjen, akik az 1831-es felkelést követő időkből maradtak Magyarországon és itt csendesen viselték magukat. Szabolcs megyén át egészen Erdélybe nyúlt a menekült lengyelek hálózata. Több hónapi lázas nyomozás után sikerült a Magyarországra menekült forradalmárok egy részét elfogni és Galíciába kísértetni. A magyar lakosság lengyelbarátságára jellemző, hogy a galíciai kormányszék elnöke még 1846 őszén is hasztalan sürgeti egy sor Magyarországon tartózkodó lengyel felkelő letartóztatását és átkísértetését Galíciába. (Köztük voltSylwer Brzescianski, Ramuald Zurowski, Józef Popiel, Wincenty Kowalski és Jerzy Bulharyn.24 ) A magyar nemesség abszolutista-ellenes magatartásának számos egyéb jelét is tapasztalhatjuk a galíciai felkeléssel kapcsolatban. A liberális nemesség körében elérkezettnek látták az időt ahhoz, hogy a galíciai események fényénél kidomborítsák az alkotmányosság elvi jelentőségét a nemzetek életében és nem riadtak vissza attól sem, hogy az általános megállapításokon túlmenően magának Galíciának követeljenek konstitucionális önállóságot és felhasználják az alkalmat a magyar alkotmányos élet sérelmeinek felhánytorgatására. Már a galíciai események magyarországi visszhangját ecsetelő első titkos jelentés utal arra, hogy Kossuth szerint Galíciában nem tört volna ki a forradalom, ha meghagyták volna ennek alkotmányát. Besze János s társai pedig egyenesen úgy nyilatkoztak, hogy a huszárezredeknek nem lett volna szabad a lengyelek ellen vonulniok.2 5 Bereg megyében, ahol a Schönborn-uradalom jobbágyainak szüntelen forrongása miatt a nemességnek a legtöbb oka volt parasztfelkeléstől félni, a március 16-i közgyűlésen az ellenzéki szellemű Komlóssy Károly kijelentette, hogy a galíciai kérdést csakis úgy lehet megoldani, ha visszaállítják a lengyel alkotmányt. A közgyűlésen az ellenzék feliratot kívánt küldeni a királyhoz, de a konzervatívok fellépése következtében a közgyűlés a javaslatot csak elvben fogadta el.2 6 Ennél is messzebbre ment az ellenzéki szellemtől erősen áthatott Borsod megye tavaszi közgyűlése április 18-án, melyen Ragályi Károly magáévá tette a szabolcsiak javaslatát, hogy a megye kérje a királytól az országgyűlés rendkívüli összehívását a lengyel kérdés rendezése érdekében. Szathmáry-Királyi, az elnöklő adminisztrátor szembefordult vele s megmagyarázta, hogy most másról van szó, mint 1830-ban ; akkor egy elnyomott nemzet kelt fel elnyomói ellen, most viszont 22 Uo. 1846 : 54. 23 Uo. 24 Uo. 1846 : 126. 25 O. L. Inform, prot. 1846. 7. sz. 26 O. L. Inform, prot. 1846. 11. sz. Pesti Hirlap. 1846. ápr. 3.
