Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
A HARMINCÉVES HÁBOIÍl' KELETKEZÉSÉNEK ÉS JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 621 tény egyetemesség ellensége legyen.6 0 Ezzel a váddal kellett szembenézniük az 1620-ban a török udvarba követséget küldő cseh—magyar konföderátusoknak is. Tény, hogy a francia, velencei és más katolikus hatalmakat legalább annyira lehetett török orientációval vádolni, mint egyes protestáns országokat. A török hatalom a XVII. század első felében már korántsem jelentett olyan veszélyt Európára, mint az előző században, de az ellene való erőtömörítés programja nem avult el, legfeljebb megvalósíthatatlan volt. Ám ezt az igazi eszményeket is tartalmazó illúziót jól fel lehetett használni egyes európai hatalmi törekvések igazolására, amint a Habsburgok és ideológusaik ezt meg is tették. Nemcsak a magyarországi védőbástya-gondolat mutatja ezt, hanem még olyan művek hasonló célú kiaknázása is, mint Campanella-' Monarchia Hispanica-ja. Az európai gazdasági kapcsolatok és politikai összefüggések által létrehozott magasabb kontinentális egységre mutat az összeurópai jellegű államelméletnek, a föderatív Európa eszméjének most kivirágzó kultusza. A nemzetek szövetségét a francia abszolutizmus vezető szerepével Sully tervezte meg, ugyanezt tette spanyol összefüggésben Campanella. Anémet hegemóniára épített európai egységet Berger fogalmazta meg 1612-ben, aki Németországban látta az új civilizáció tűzhelyét a keresztény Európa egységének helyreállítása után (1608). Crucé is 1623-ban írt művében a nagyhatalmakra építette a nemzetek ligáját. Mind e koncepciók a háborúk megszüntetésére irányultak. Grotius reálisabb volt: nem vállalkozott a háborúk kiküszöbölésére, csak a nemzetközi jog uralmát akarta rájuk kiterjeszteni (1609). A nemzetközi viszonyok orvoslására felmerült hatalmi egyensúly elmélete és inás elképzelések mind az európai politika egyre szorosabbá váló belső egységét fejezték ki.01 Az általános béke, a kereskedelmi szabadság jelszava, az államszuverénitás elmélete és egyéb teóriák XVII. század eleji felvirágzásának politikai talaját és előkészítő műhelyét anémetalföldi forradalom, a franciaországi vallásháborúk, valamint az önálló nemzetközi diplomácia gyakorlatának kikristályosodása képezték. A németalföldi és franciaországi, részben a skóciai mozgalmakban létrejöttek a modern pártok első-történeti formái. Ezek ütőerejét a polgárok, kézművesek, plebejus elemek alkották, azon széles népi tömegekben gyökerezve, melyeknek elégedetlensége képezte e mozgalmak táptalaját. Ugyanakkor akár a francia hugenotta közösségeket és liga-szervezeteket, akár a németalföldi gueux-szervezeteket, kálvinista kommunitásokat, vagy a háborús tanácsokat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az ezekben lüktető népi erőket a nemesség részben vezette, részben a patriciátussal együtt kihasználta egy-egy arisztokrata (Condé, Guise, Mayenne, Orániai Vilmos stb.) vezetésével.62 Érthetően az egyes osztályok, rétegek egymáshoz való viszonya, összefogásuk lehetőségei, ellentéteik által emelt akadályok, valamint a népmozgalmak ereje, irányításuk tapasztalatai stb. adták meg egész Európának a politikai gyakorlat és elmélet bizonyos normáit, mintáit. Megkönnyítette nemzetközi hatásukat az a körül-60 V. ö. Ileginaldus: Calvino — Turoismus . . . 1597. Antwerpen. Pázmány Péter: A mostan támatt uj tudományok hamisságának tiz nyilvánvaló bizonysága . . . Össz. munkái. I. stb. 61 Jacques Pirenne: Les grands courants de l'histoire universelle II. 19-17.512— 519. 1., D. J. Hill: A History of diplomacy. Vol. II. 1906. 574. 1. stb. Ogg: Europe in te seventeenth century. 90 — 107. 1. Vö. még Bacon művének (Considérations pob'tiques) 1634-es francia fordítását. 62 H. G. Koenigsberger: The organisation of revolutionary parties in France and the Netherlands during the sixteenth century. The Journal of Modern History. 1954. 4. sz.
