Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
A MAGTAR RENDI ÁT.T.AM HUNYADI KORÁBAN 601 keit. Mátyás, az államférfi egyéniségét tehát ugyanaz a kéz formálta, amely a köznemesség útjából 1437 óta nem egy akadályt hárított el. A két évtized, Hunyadi János kora az állam életének szemszögéből nézve is eseményekben oly gazdag, hogy áttekinteni feszült figyelemmel is szinte lehetetlen. Jól elrendezhető képpé tömörülnek azonban a fejlemények, ha mögöttük észre vesszük Vitéz tetterejét s ha nemcsak ott számolunk szereplésével, ahol erről közvetlen adat tanúskodik, hanem máshol is érvényesülőnek látjuk akaratát. Ha a véletlen őrizte meg az egyetlen bizonyítékot, hogy tagja volt 1440-ben a krakkói küldöttségnek, vajon belenyugodjunk-e, hogy csak ott keressük kezének nyomát, ahol írásos feljegyzés áll rendelkezésünkre? Azt hisszük, helyesebben járunk el, ha minden fordulatnál, ahol az események magukban nem adnak kielégítő felvilágosítást, az ő közbelépésének feltételezésével azonban érthetővé válnak azok, számolunk szereplésével. Ha tehát az 1439-i országgyűlés összehívásának semmi tényben sem találjuk magyarázatát, szabad feltételeznünk, hogy ő, a titkos kancellária jegyzője, aki a királyt hónapokig kísérte külföldön, adta urának a tanácsot, miként lehetne a megyei követek összehívásával, a rendi fejlődés támogatásával lazítani a nagybirtok által reá rakott bilincseken.62 0 Annyira életteljes egyéniség gyanánt, mint francia vagy angol kancellár kortársait, őt soha sem tudjuk majd szemünk elé idézni, az eseményeknek előttünk lepergő folyama mögött azonban állandóan a háttérre rávetítve kell alakját magunk elé képzelnünk. Nincs okunk attól tartani, hogy így járva el, a hamis idealizálás hibájába esünk. Nélküle, aki tehetségével mélyen átérezte a fejlődés lényegét és következetesen vállalta annak szolgálatát, érthetetlen volna a kor története. De nem kevésbé csonka volna a két évtized története, ha elfelejtenénk arra a tényezőre, a népre, a jobbágyságra gondolni, amely nélkül a köznemesség és a polgárság politikai szerepet egyáltalán nem is játszhatott volna. Mindkét rend ugyanis csak azért jutott abba a helyzetbe, hogy a kínálkozó alkalmakat megragadhatta, mert anyagi helyzetük a száz évvel korábbi viszonyokhoz mérten rendkívül megerősödött. Az a nemes, aki a XIII. század végén csak nagynehezen, egész családja hozzájárulásával tudott magának korszerű lovagi fegyvereket és jó lovat vásárolni, most bőségesen elláthatta magát luxuscikkekkel, drága nyugati szövetből készült ruhákkal, feljárhatott országgyűlésekre Budára vagy Székesfehérvárra,, fiait pedig külföldi egyetemeken neveltethette. Életmódjának ez a megváltozása, kilábolása a falusi gazdálkodás szűkös, pénztelen kereteiből növelte meg önérzetét a hatalom birtokosaival, a bárókkal szemben. Ily jómódhoz azonban csak azért juthatott, mert jobbágyaitól most már nemcsak ajándékokat, terragium és collecta címén ezüst dénárokat kapott, hanem kilencedet és aranyforintokat. A megnövekedett áruforgalom gazdagította azután a városi kereskedőt és adott munkaalkalmat a kézművesnek. Az egész fellendüléshez, a politikai életnek a rendiség elvei szerinti fejlődéséhez az alapot tehát a jobbágy szorgalma és az a leleményessége biztosította, hogy ugyanabból a földterületből most lényegesen többet tudott kihozni, mint egy évszázaddal korábban. 620 Mivel Wostry (i. m. II. k. 122. 1.) úgy tünteti fel, mintha az országgyűlés rakott volna bilincseket Albertre, meg kell jegyeznünk, hogy azokat az eredményeket, amelyek a/, általa kiadott 1437-1 választási feltételek és a deeretum összehasonlításából adódnak. a fejlemények rekonstruálásához szilárdabb alapnak tartjuk, mint az egykorú énekszerző vagy Ebendorfer hangulati elemekkel átszőtt előadását.
