Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
592 mXltusz elemée tanúsítják.59 0 Csak nagy általánosságban szólnak az 1444-i rendelkezések is arról, miként kell eljárni az elmúlt zavaros időkben elkövetett birtokfoglalások, majd az 1443-i decretum kiadása utáni hatalmaskodások ügyében. Mindkét esetben pünkösdig elégtételadást engedélyeznek, utána pedig a bűnösöknek a legközelebbi nyolcadra való megidézését és ott azonnali végítélet meghozatalát rendelik el.59 1 A jövőben bekövetkező hatalmaskodásokkal kapcsolatban már részletesebben szólnak, mert kimondják, hogy az első oktáváról a per semmiképpen, még királyi utasításra sem halasztható el, ugyanígy az ítéletet is előre megszabják, amennyibon fej- és jószágvesztés kirovását parancsolják meg, azt azonban itt sem részletezik, hogy mely bíróságok elé kell az idézéseknek szólniok. Ezeket csak egyetlenegy esetben említik meg, ha ti. most, az 1444-i országgyűlés ideje alatt a jelenlévők ellen emel valaki vádat. Akkor, mondja a decretum, azonnal, még a tárgyalások alatt a király személyes jelenléte vagy a nádor, illetőleg az országbíró elé kell az illetőt megidézni s ott ítélkezni felette.69 2 Eszerint, ha a személyes jelenlét csak ennyire kivételesen jut szóhoz, a többi esetekben a specialis jelenlét bíróságára kellett gondolniok a decretum megszerkesztőinek. A valóságban más a helyzet. Tudunk esetet, hogy a személyes jelenlét volt illetékes akkor is, ha nem magán az országgyűlésen, hanem utána történt meg az idézés.593 Mivel Rozgonyi Simon volt egyszemélyben a fő- és a titkos kancellár s mindkét bíróság vezetése kezében összpontosult, a személyes és a különös jelenlét közti megkülönböztetés bizonyára nem is látszott fontosnak. Az 1445-i decretum lényr egében megismételte az előző évinek általános rendelkezéseit.59 4 Király és titkos kancellár nem létében kétségtelenül csak a specialis jelenlétet folytató Agmándi-Bothos-féle bíróságra gondolhattak — természetesen a nádor és az országbíró mellett — a decretum megfogalmazói. 590 Ulászlónak a személyes jelenlót elé idéztető néhány bírói parancsa : Leleszi konvent orsz. lt. Acta anni 1444. nr. 1., 3., 4., 5., 9., 13. A personalis praesentia-nak természetszerűleg külön pecsétje volt, amelyen a címerkóp pajzsa felett évszám látható. Teljesen ép pecsétlenyomat, amelyen az évszám pontosan kivehető volna, nem került kezünkbe. A nr. 9.-en levő, viszonylag legépebb pecséten is csak az első három szám (144.) látszik. A negyedik számtól függ, hogy 1440 és 1443 közt mely évtől számítsuk Ulászló személyes jelenléti bíróságának kezdetét. 591 1444. év i decretum 21. és 22. art. (Kovachich: Sylloge I. k. 84. sköv. 1.) 592 27. és 26. art. (Uo. 86. 1.) 593 1444. j úl. 6. körül elkövetett hatalmaskodásaik miatt Kistapolcsányi Miklós a Pelsőcieket — Ulászló ítéletlevelónek szavai szerint — iuxta statuta et conclusiones decreti novissime per nos unacum prelatis, baronibus et regnicolis nostris editi et stabiliti felszólíttatta elégtételadásra, majd, mivel a felhívás eredménytelen maradt, Szt. Jakab nyolcadára (aug. 1.) megidéztette őket a personalis praesentia elé. Mivel nem jelentek meg s így az insinuatio-val történt idézésnek nem tettek eleget, a király ugyanezen oktáva 54. napján (szept. 23.) fej- és jószágvesztésre ítélte a Pelsőcieket iuxta formám presumpti generalis nostri decreti unacum prescriptis prelatis et baronibus nostris super premissis novis actibus potentiariis editi et stabiliti. A garamszentbenedeki konventhez intézett királyi utasítás kancelláriai jegyzete : Commissio propria domini regis ex deliberatione baronum vicariorum et magistrorum prothonotariorum in iudieio facta. (Dl. 13.802.) — 1444. nov. 13-án Ulászló Hunyadit jobbágyai által elkövetett hatalmaskodások miatt iuxta statuta et conclusiones novissimi decreti per nos unacum prelatis, baronibus et regnicolis nostris editi et stabiliti idéztette meg személyes jelenléte elé. (Leleszi konvent orsz. It. Acta a. 1444. nr. 3.) 594 Az elmúlt idők hatalmaskodásainak ügyében ministretur iustitia per iudicem competentem (3. art.). A székesfehérvári országgyűlés óta elkövetett bűntettek vádlottjait az első oktávára cum amonitione et insinuatione meg kell idézni s ügyüket ugyanott be is kell fejezni (12. art.), azokra, akik a jövőben ütköznek össze a törvénnyel, fej- és jószágvesztés vár, periik pedig nem halasztható el (11. art.). Kovachich: Sylloge, I. k. 97. sköv. I.
