Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
548 MÁLYCTSZ ELEMÉR Az utólagos értelmezéseken kívül legyen szabad még egy olyan forrásszöveget bemutatnunk, amely a személy szerint megjelenő előkelőket és a küldöttek által képviselt köznemeseket nem a tanácskozásuk eredményéül megfogalmazott határozat, hanem a meghívó oklevél tükrében mutatja. 1453 júliusában bocsátották ki Hédervári László egri püspök, Pálóczi László országbíró, Rozgonyi György pozsonyi ispán és Ónodi Czudar Simon királyi pohárnokmester felhívásukat Egerből, a tanácskozás feladatául tűzve ki, hogy a környező országrész védelméről gondoskodjanak a megjelentek. Tehát vidéki megbeszélésről volt szó s a meghívó sem központi kancelláriában készült. Szerencsénkre, mert így az oklevél kiállítói mondanivalójukat nem a megszokott kifejezésekkel adták elő. Szükséges, jelentették ki, hogy az előkelők mind összejöjjenek, egyszersmind minden egyes megyéből összehívják azokat a nemeseket, akik az egész (megyei) közösség személyében jogosultak határozni, ugyanígy a városokból is.38 3 Mindezek alapján levonhatónak véljük a következtetést, hogy az országnak a nemességgel való azonosítása, amint a német szóhasználat is megörökítette, általánossá lett Hunyadi korában. Ezzel alap adódott, hogy a szemlélet, amely az államot organizmus gyanánt fogta fel, tovább fejlődjék. Nem kétséges, hogy az organikus államtan ismert volt és érvényesült Magyarországon, amióta, függetlenül attól, hogy kiket tekintettek képviselőiül, az ország testét, a corpus regni-t emlegették. A regnum azonosulását a köznemességgel megkönnyítette, hogy az államorganizmus teste magától értetődően megegyezett a területi értelemben vett regnum-mal. Éppen mert az ország mint terület pontosan egybeesett a megyék összességével, olyannyira, hogy két megye határai közé sehol idegen test nem ékelődött be, lehetett azt mondani, hogy a köznemesi követek együttesen az egész országot képviselik. A kifejezés jól mutatja, mily fontosnak tartotta a köznemesség saját szereplését. Meggyőződése szerint az országgyűlésen, ha ott vannak az ő képviselői, az ország egész teste jelen van. Amidőn így önérzetének hangos szóval kifejezést adott, a prelátusokat és bárókat korántsem óhajtotta kirekeszteni a regnum határai közül. Ellenkezőleg, megkülönböztetett helyet juttatott nekik, sőt a városoknak is. Tovább építve az organikus államelméletből átvett alapokon, az ország tagjainak nevezte őket. Ez a membrum regni kifejezés időben a totum corpus regni után pár évvel későbben tűnik fel. 1440-ben találkozunk vele legelőször, meglepő körülmények közt. Nem királyi oklevél említi ugyanis, hanem annak a küldöttségnek a levele, amely Krakkóban Ulászlót királlyá választotta. A bizottság tagjai — János zengi püspök, Thallóczi Matkó bán, Perényi János tárnokmester, Pálóczi László országbíró, Marczali Imre somogyi ispán — útközben Kassáról (február 17.) arról értesítették névszerint meg nem nevezett atyafiaikat, hogy mindjárt küldetésük elvállalása után szerettek volna velük tárgyalásra összeülni, de az cum eisdemque necnon tota communitate nunc hie regnum hoc representante in nostram electionem factam et coronationem fiendam consensit et de fidelitate nobis observanda instar aliorum fidelium nostrorum iuramento deposito nostram certificavit serenitatem. (Dl. 59.262.) * 383 multum necessarium nobis fore videtur, ut omnes proceres et notabiliores harum partium insimul conveniremus, de singulis quoque civilatibus in persona totius communitatis respondere valentes nobiles convocaremus, similiter et de civitatibus tractaturi de rebus gerendis. (Zichy okmt. IX. k. 361. sköv. 1.) A civitatibus szót már Bónis helyesen javította, mint tollhibát, comitatibus-ra (i. m. 522. 1.), volentes a kiadásban egyszerű sajtóhiba. (Az oklevél eredetije : Dl. 81.096.)
