Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 545 akarata, beleegyezése nélkül az ő s az ország prelátusai és bárói visszatetszésére, valamint ugyanennek az országnak a rendelkezése ellenére építették fel kastélyukat.37 1 Ebben az esetben a regnum oly élesen elhatárolódik a főpapoktól és a báróktól, hogy a német emlékek ország kifejezésének megfelelően ,,az ország akarata", „az ország rendelkezése" kitételekbe a köznemesség szót aggály nélkül behelyettesíthetjük. Önkéntelenül is felmerül ezek után a kérdés, hogy vajon jól szoktuk-e fordítani decretumainknak hasonló kifejezéseit, alkotmánytörténeti irodalmunk pedig helyesen értelmezi-e az ország testének képviseltetéséről szóló meghatározást, ha a köznyelvből és a kancelláriai stílusból adódó tanulságokra nem ügyelünk? Azt nem vonhatjuk kétségbe, hogy nemcsak a XIV. században, hanem még a következő elején is a regnum az egyházi és világi főurakat jelentette, ennélfogva a prelátusok és a bárók az ország nevében cselekedhettek, magukat pedig mint annak képviselőit aposztrofálhatták. Egyáltalán nem következik azonban mindebből, hogy a hatalmi viszonyok megváltozása érintetlenül hagyta a közfelfogást. Ellenkezőleg : velük együtt magának is módosulnia kellett, még pedig a feltörő rend, a köznemesség javára. A változás bizonyosságául szoktuk felfogni azt a kifejezést, amellyel először Zsigmond 1435. évi II. decretumának bevezetésében, majd Hunyadi korának számos emlékében találkozunk : ,,.. . de praelatoruin et baronum nostrorum, nec non nobilium regni nostri totum corpus eiusdem regni cum plena facultate absentium repraesentantium unanimi voto, consilio" stb. A hagyományos értelmezés szerint a nemesek felsorakoztak a főpapok és főurak mellé, ők is az ország képviselői lettek. Helyes ez a felfogás, de mégsem fogadhatjuk el a szövegnek azt a fordítását, amelyet a Corpus iuris közismert kétnyelvű kiadásában olvashatunk: „az ország egész testét a távollevők teljes hatalmával képviselő eme főpapjainknak, báróinknak és országunk nemeseinek egyértelmű óhajára, tanácsára".372 A főpapok és főurak valamennyien névre szóló meghívót kaptak. Személyesen kellett eljönniök az országgyűlésekre s ha távolmaradtak, érdekeik védelmével előzetesen senkit sem bízhattak meg. Ellenben a nemesség másként, mint képviselői útján, hacsak nem fejenként jelent meg — bár természetesen ez sem fogható fel szó szerint — részt sem vehetett a tárgyalásokon. Királyi meghívásra gyűltek össze, ez pedig a megyékhez szólt, utasítva őket, hogy felhatalmazással ellátott követeket válasszanak és küldjenek. Ily rendeletet a megyék már 1397-ben kaptak, amidőn a temesvári országgyűlésre kellett képviselőiket elküldeniök.37 3 Mivel választásra és felhatalmazásra csak a köznemeseknek volt szükségük, úgy véljük, egyedül őket s nem egyszersmind a főpapokat és a főurakat kell „az ország egész testét a távollevők teljes hatalmával képviselőknek"' tekintenünk. A régi, XIV. századi felfogást tükröző kifejezés természetesen nem halt ki egyszerre. Prelátusok és bárók a nemesekkel együtt továbbra is mondhat-371 preter nostram ac dominorum prelatorum, baronum et regni voluntatem, in nostram displicentiam prelatorumque et baronum regni ac contra dispositionem eiusdem regni. (Dl. 88.266.) 372 Magyar Törvénytár. 1000-1895. Szerkeszti Márkus D. (I. k.) 1000-1526. évi törvénycikkek. Bpest, 1899. 253. 1. 373 de quibusvis comitatibus regni nostri singulos quatuor probos et nobiles viros de plena potestate ceterorum consociorum ipsorum fungentes. (Magyar Történelmi Tár. III. k. 214. 1.) 2 Századok
