Századok – 1957

Krónika - I. Tóth Zoltán (1911–1956) (Kovács Endre) 481

I. TÓTH ZOLTÁN (1911-1956) Alkotó tudományos munkásságának teljéből, egy szakadatlanul dolgozó, tervező élet nem lanyhuló ritmusából ragadta ki egyik napról a másikra I. Tóth Zoltánt a kegyetlen sors. Sokunk számára egy ideig nehezen volt elhihető, hogy a mindennapi lankadatlan elméleti és gyakorlati munkának ez a elkötelezettje már nincs az élők sorában. Hiszen a lázas kutatással eltöltött, egészségét sem kímélő évtizedek vetése éppen most hozott volna gazdag aratást; most jutott el odáig, hogy a fáradságos szervezési gondoktól megszabadulva teljesen a kutatásnak és az írásnak szentelje magát. Számontartottuk terveit, készülő monográfiáit, s hittük, hogy tudományos pályája során újabb nagy emelkedők várnak rá. A gyors és tragikus vég pontot tett mindeme tervek mögé s most az a feladat vár ránk, hogy szellemi örökségét számba vegyük és rendezzük. I. Tóth Zoltán tudományos pályafutását már az út kezdetén olyan adottságok jellemezték, amelyek messzemenő reménykedésekre adtak alapot. A régi egyetemről magával hozta azt a vonást, ami a pozitivista polgári történetírás legjobbjait minden hiányosságuk mellett is jellemezte : a történelmi tények tiszteletbentartását és a forrásokhoz való vonzódást. Hirdette és munkásságával bizonyította, hogy a történetírás elsősorban a tények felkutatásának, rendezésének s értékelésének tudománya s nem szakadhat el elsőrendű anyagától, ihletőjétől, tulajdonképpeni tartalmától, a történelmi valóságtól. Ehhez a meggyőződéséhez hű maradt akkor is, amidőn újabbkori történeti kutatásunkban a helyes marxista—leninista módszer eltorzításaként a doktrinér és öncélú elméleteskedés nem egyszer fölébe kerekedett a tények tudományos analízisének, ő minden egyes tanulmányát a tények, adatok széleskörű halmazára építette és otthonosan érezte magát abban a korban, amelyről éppen írt. Ez a tényszeretet mindamellett nem vezetett a tények — és a tényecskék — kultuszához ; jól látta, hogy a történelmi adatok hatalmas útvesztőjéből az igazi kutatóaz adatok rangsorolása, lényegi kiemelése útján találja megaz eligazodást s hogy a tények önmagukban semmit sem mondanak, ha nincs, aki jelentésüket megfejtse, s rendszerbe foglalja. A történelmi ténykutatáson alapuló eszmélkedés az ő munkásságában egy másik olyan vonással párosult, mely a vérbeli történész sajátja : a forrásanyag gondos kritikai boncolgatásával. Nem véletlen, hogy pályája kezdetén egész sor olyan munkát írt, amelyek főfeladatuknak tekintik, hogy szigorú kritikai mérlegre tegyék a középkori krónikák adatait s elválasszák bennük a történeti tényeket a rájuk rakódott költött elemektől. Idevágó munkásságának legkiemelkedőbb tanulmánya a hagyomány és a történeti hitelesség kérdését vizsgálja Anonymus művében (Tuhutum és Gelou, Századok 1945—48). 31 Századok