Századok – 1957

Szemle - Wellmann Imre: Tessedik Sámuel (Ism. Ravasz János) 470

SZEMLE 471-vámpolitika súlyos következményeit, s hogy a gazdasági bajok gyökerét a hazai fogyasztó réteg vékonyságában és gyengeségében látta. Tessedik — mint Wellmann kifejti — elsőnek ismerte fel a paraszt probléma jelentőségét a korabeli Magyarországon. Felfigyelt a paraszti társadalom differenciálódására s meglátta a bomlásnak induló feudalizmus döntő jelentőségű társadalmi folyamatát : a nincstelen parasztnép létszámának állandó növekedését. Ha nem is illette kellő kritikával az állami kizsákmányolás folyamatát, rámutatott a földesúri terhek nagyságára, az úrbérrendezés előírásainak sokszori megszegésére. Eljutott egészen annak követeléséig, hogy a parasztnak „mintegy tulajdonkép" kell bírnia saját földjét. E messze előremutató célldtűzéseknél is nagyobb volt a jelentősége annak a kritikai és programadó munkának, melyet Tessedik könyvei által országos hatókörrel végzett el, valamint főleg Szarvasra szorítkozó — a népnevelő munkával mindig párhuzamos —- gazdasági szervező tevékenységének. A kevesbedő és silányuló pusztalegelők, a földközösség s a velejáró nyomáskényszer bajai, a merő gabonagazdálkodásra szorítkozó szántóföldi termelés, a messzeterjedő alföldi határok szinte máig meglevő problémái, — ilyenekre fordította Tessedik főgondját. A fejlődést nemcsak irodalmi úton tett javaslatokkal, hanem egy lázas tevékenységben eltöltött hatalmas, energiájú élet kezdeményező, gyakorlati munkájával is szolgálta. Eljárások egész sorát dolgozta ki és alkalmazta a szikes földek megjavítására, kezdeményezte a mesterséges rétek létesítését, kultúrnövények sorát honosította meg vagy terjesztette el. Propagálta a korszerű vetésforgó megvalósítását, vagyis a takarmány- és kapásnövények beiktatásai a szántóföldi gabonatermelés mellé s ezzel maga is hozzájárult az agrikultúra jelentős fordulatának, a földművelés és állattenyésztés egymást segítő összekapcsolásának magyarországi előkészítéséhez. Emellett tudatosan terjesztette a méhészkedést s a mezőgazdasági ipar különféle ágait. Programadó munkája szinte kiteljesedett kedvelt munkájában, egy falurendtartás kidolgozásában, mely tükrözi a felvilágosodás bizakodó racionalizmusát, de egyúttal bizonyos utopizmust is. E falurendtartás-tervezet a földesúrnak már alig szán földet, a földesúr beavatkozására alig ad alkalmat, hogy a parasztközség önállóan kormányozhassa önmagát. Tessedik távolmaradt az egvoldalúan agrárközpontú szemlélettől, hiszen felpanaszolta a fejlett városi élet, a manufaktúrák és fabrikák hiányát, meglátva, hogy a nincstelenné vált falusi népet éppen az ipar juttathatná legjobban munkához. S bár a piachiányának sorvasztó hatását kiemelve a kormány felé, a paraszti termelőeszközök kötöttségének kárát kimutatva a földesurak felé suhintott, a paraszti nyomorúság legfőbb forrásául mégis magának a népnek felvilágosulatlanságát emelte ki. Ez a nézete volt rugója iskolaszervező és nevelő munkásságának. Hogy a jobb gazdálkodás útjára vezesse, az értelem oldaláról akarta befolyásolni azt a parasztnépet, amely ,,a világosság századában sötét ostobaságoknak esik áldozatul; okos tanácsra nem hallgat, észszerű beavatkozást nem enged, mert — úgymond — Isten, ha akarja, auélkül is megmenti járványtól, haláltól" (i. m., 17. 1.). Tessedik nevelési törekvései több ponton egvbeestek a Ratio Educationis törekvéseivel, de túl is mentek ezen. A német filantropisták, főleg Salzmann és mások munkásságának ismeretében dolgozta ki nevelési céljait és módszereit, de nagy önállósággal, sok eredetiséggel, mindig a magyarországi szükségletekből és lehetőségekből kiindulva. Élesen megbírálta a feudális iskola hagyományos tanítási módját, mely „a mi időnknek szükségeivel és tulajdonságival épen nem egyező s hozzá nem szabott", s melyen az alsófokon a kormányzattól nemrégen beyezetett Felbiger-féle módszerek sem változtattak sokat. Hangoztatta s meg is valósította, hogy az oktatás legyen „népszerűbb, jobban a közhasznot néző s a parasztnak szükségeihez szabott" (52. 1.). Ennek megfelelően alakult szarvasi intézetében a tanítík képzése is. Iskoláját akkor tékintette megalakítottnak, mikor egy kis mintagazdaságot sikerült az oktatás céljára szerveznie, ahol a gyermekek jövendő hivatásukra készülhettek. Iskolájában válogatott, Idváló tanárok oktatták az általános, valamint a természeti és gazdasági ismeretek népnevelésben példátlanul széles körét, anyanyelven és messzetekintő tervszerűséggel. Nemcsak a célok és a tanított ismeretkörök, de a módszerek is az akkori európai pedagógiai fejlődés élvonalában jártak. Valóban, Tessedik munkára nevelt munka által s gondja volt arra is, hogy a gyermeknek olyan munka jusson, mely leginkább megfelel szükségleteinek, képességeinekés természetes hajlamainak. (Wellmann kimutat ja, hogy a Tessedik-féle Industrialschulc helyes fordítása nem ipariskola, hanem szorgalmi iskola, tehát már az elnevezés is a tevékeny, munkáltató tanítás módszeres elvére utal. Ezt különben megerősíti a későbbi évtizedek magyar népoktatási irodalmának hasonló •értelmű „szorgalmatossági" szóhasználata is.) Tessedik országos vonatkozású tanügyi terveiről keveset olvashatunk e szűk keretben, de beszámol a szerző Tessedik iskolájának "többoldalú hatásáról, így a keszthelyi Georgikonnal való fontos kapcsolatáról.