Századok – 1957

Szemle - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg; Ödenburg und Eisenburg (Ism. Házi Jenő) 464

464 SZEML H) URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES UND DER ANGRENZENDEN GEBIETE DER KOMITATE WIESELBURG, ÖDENBURG UND EISENBURG. UNTER BENÜTZUNG DER VORARBEITEB VON W. GOLDINGER, E. ZÖLLNER UND R. NECK BEABBEITET VON HANS WAGNER. I. BAND. DIE URKUNDEN VON 808 BIS 1270 (Graz—Köln, Verlag Hermann Böhlaus Naclif. 1955. 4°. XXX + 482 1. és 1 térkép) # BURGENLAND ÉS A SZOMSZÉDOS TERÜLETEK, MOSON, SOPRON ÉS VAS MEGYÉK OKMÁNYTÁRA Az Osztrák Történettudományi Intézet alapításának 100-adik évfordulójára jelent meg ez az értékes okmánytár. Ismertetésünket könnyebb áttekintés céljából pontokba foglalva az alábbiakban részletezzük. 1. A XVI. lapon közölt térkép szerint ez az okmánytár felöleli az 1919 év előtti egész Moson, Sopron és Vas megyét a Kemenesalja kivételével. Ezen a területen ma Magyarország, Ausztria és Jugoszlávia osztozkodik, azonban nagyobb részében mégis magyar maradt. A közölt oldevelek a 808—1270 közti időből valók és így azokat két csoportba oszthatjuk, mégpedig Szent István előtti és utáni időkből származókra. Áz első csoportban 29 öklevé 1 kivonatot találunk, amelyből 8 a hamisítvány, míg az 1037—1270 közti korszakból 562 oklevél származüi.1

Ezekből német eredetű 24, pápai oklevél 38 és 2 bíborostól való, míg a ciszterci nagykáptalantól 16 feljegyzést találjunk, tehát 80 a külföldi, ezzel szemben 482 a magyar keltezésű, amelyek között 246 magyar királyi oklevelet számolhatunk meg. A második csoportra eső 562 oklevélből ismét 91 az eltűnt oklevél, amelyekről csak regeszta volt közölhető, míg további 80 oklevélről elégséges volt az oklevélkivonat, így egész terjedelmében 391 oklevél került közlésre. Ebből a teldntélyes mennyiségből csupán 11 db a kiadatlan, idáig ismeretlen oklevél, mégpedig a 90, 187, 188, 225, 226, 227, 235, 301, 333, 379 és 403 sorszám alattiak, tehát ez az oklevéltár nem nyújt új anyagot. Nagy érdeme mégis abban van, hogy ahol csak lehetett, felkutatta az eredetit és annak alapján közli az oklevelet, miáltal igen sok olvasási és sajtóhibát küszöböltek ki. A nehezen felkutatható és a különféle okmánytárakban szétszórtan feltalálható anyagot itt összegyűjtve egyben találhatjuk meg. Bármily gondosan igyekeztek is az anyagot összegyűjteni, azért néhány darab ennek ellenére is ídmaradt, így pl. Szentpétery : Regesta Arpadiana 2035. és 2070. számai, amelyek pedig a Moson megyei Nyulasra vonatkoznak, de nem látom közölve Dénes nádor 1240-ből kelt Legénytóval kapcsolatosan oklevelét sem (Wenzel: Árpád-kori új okmánytár II. 109. 1.). Hiányzik a vasvári káptalan 1254?. évi oklevele, amely pedig Ölbővel határos területre vonatkozik (uo. VII. 375—6. 1.) és a győri káptalan 1261. évi oklevele, amely Vica falura nyújt adatot (uo. XI. 515. 1.). Legalább regesztában meg lehetett volna említeni, hogy 1234-ben Jakab palestrinai bíboros egy fontos oldevelét Sopronban állította ki (A pannonhalmi Szt. Benedek-rend története I. 730—3.1.), IV. Béla király pedig 1240. június 18-án is még Sopronban időzött (Szentpétery: Regesta Arpadiana 685. szám). Ä soproni vámra vonatkozó oklevelet IV. Kelemen pápa 1268-ban szintén megerősíti (Fejér: Codex diplomaticus IV. 3. 471—-2. 1.). Nyugodtan.fel lehetett volna venni L. soproni ispán Sopronban kelt és Tamás kereskedő érdekében Egyed ispánjához írt levelet is, amelyet Wenzel: Árpádkori új okmánytárban tévesen 1150 körül származónak vél (VI. 87. 1.), míg Kubinyi: Pótfüzet a Magyar Tört. Emlékek I. kötetéhez 8. l.-on X1H. század elejéről valónak tekint. Nézetem szerint L. alatt csak az Aba-nembeli Lőrinc soproni ispánt lehet érteni és így ez a keltezetlen darab 1257 körüli évekből eredhet. 2. Nagy elismeréssel szólhatunk az egész terjedelmében közölt oklevelek ki lvasásáról. Megelégedéssel hivatkozom a 179. sorszám alatt közölt és Sopron szempontjából annyira fontos oklevélre, amelyből végre mindenki megtudhatja, hogy a soproid királyi vár első ismert várnagyát nem Tedei-nek, miként azt Fejér György közli, se nem Hodeinek, miként azt újabban kiolvasták, hanem helyesen Homodey-nek hívták, ahogyan azt 1954-ben a Sopron és környéke műemlékei c. munka felett tartott vitában már megállapítottam. Nem állott módomban az Országos Levéltárban a 319. sorszám alatt közölt oklevél eredetijének utánanézni, csak a közölt szöveg alapján mondom, hogy a 7. sorban 1 l/a, 211'a, 266/a, 282/a, 484/a és 514/a számok beszámításával.