Századok – 1957

Szemle - Allen; H. C.: Great Britain and the United States (Ism. Láng Imre) 456

SZEMLE 459-hanem mint a két angolszász hatalom együttes akcióját a többi európai hatalom terjeszkedése ellen. Allen szemlélete jóval közelebb áll a történelmi valósághoz.) A polgárháborút megelőző időszak telítve volt a fegyvere? konfliktushoz vezető problémák csíráival. Múló, bár súlyos epizód volt az 1837-es kanadai felkelés, amely hasztalan tekintett természetes fegyvertársaként az Unióra. A korszak döntő problémája azonban — a különböző határmenti területekért folytatott vitákon kívül — egyTe inkább az Észak és Dél súlyosodó ellentétét jelképező rabszolgakérdés lett. A kérdés távolról sem volt egyedül az Unió belügye. Nemzetközi síkon a rabszolgaellenesség előharcosa Anglia volt, amelynek ez jó alkalmat jelentett az Egyesült Államok lobogóját viselő rabszolga-szállító hajók átkutatására. Az északi abolicionisták helyzetének megerősödése azonban semlegesítette a rabszolgakérdés gyújtószikráját, sőt Észak—Dél növekvő antagonizmusának átmeneti velejárója az angol—amerikai viszony javulása volt. Ész

a

k ekkor már egyre inkább Dél önálló expanzionísta törekvéseit sejtette a közép-amerikai területek felé irányuló előretörése mögött és jobban tartott a rabszolgaság terjedésétől., semmint, hogy az Unió növekedését Idvánta volna. A könyv talán legsikerültebb részének az észak-amerikai polgárháború által előállott bonyolult helyzet vázolása mondható. Észak—Dél harca volt az utolsó lehetőség Anglia számára a nyolc évtizeddel azelőtt elszenvedett nagy kudarc kiküszöbölésére. Beavatkozni Dél oldalán a polgárháborúba, ez a hadműveletek döntő fordulatáig több szempontból kívánatosnak látszott Anglia részéről. A világ „ipari műhelye "jó felvevőpiacnak bizonyult Dél nyersgyapot szállítmányai számára, melyek Anglia akkori egész gyapotimportjának 80 százalékát fedezték. A déli áUamok — a szabadkereskedelem hi vei — hatalmas lehetőséget jelentettek az angol készgyártmányok elhelyezésére, míg az iparosodó Észak egyre inkább a protekcionizmushoz folyamodott fejlődő ipara védelmében és hovatovább versenytársává lett az exportra dolgozó angol iparnak. Ehhez járult még az „arisztokratikus" déli ültetvényes és az angol „vidéki úriember" életmódjában, világszemléletében megmutatkozó erőszakolt hasonlóság. Mindezek közrejátszottak abban, hogy egy szecesszionista—angol együttműködésnek bizonyos bázisa alakult ki Angliában. Mi okozta tehát, hogy Anglia végülis nem ismerte él a déli államok függetlenségét és nem kísérelt meg hasznot húzni az Unió belső konfliktusából? A választ az igen komplex viszonyok találó jellemzése adja meg. Egyre döntőbb súllyal esett latba magának a rabszolgaság megszüntetésének a kérdése, amely a polgárháború elején távolról sem látszott Észak legfőbb hadicéljának. (Lincoln kezdetben nem egyszer kifejezte aggályát a tekintetben, hogy nincs kellő jogi alap a déli államokban uralkodó állapotokba való beavatkozásra, félt a szakadástól stb.) Ez alkalommal beszél a szerző elsőízben közvéleményről, sőt néhány szóval megemlíti az angol munkásoszt ály állásfoglalását is. Nyilvánvalóan komoly súllyal esett latba a tömegek fokozódó tisztánlátása a rabszolgaság kérdésében, de döntő jelentőségű volt az 1863-ban megfordult hadiszerencse is. (Hiányolni kell azonban, hogy a szerző nem tér ki a rabszolgaság gazdasági vonatkozásaira : az angol kapitalizmusnak „szabad" bérmunkásra volt szüksége és ugyanez kellett a fejlődő északkeleti amerikai iparnak is. Ebből következően figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy éppen a polgárháborús évek vetették meg alapját nem egy amerikai tőkecsoportosulásnak, pl. Vanderbilt, Rockefeller stb. Az angol politika irányítói ekkor már nem kockáztathatták meg az erősödő Észak angolgyűlöletének újabb fellángolását, de számot vetettek Dél tengeri blokád alá vételének hatásával is. Dél spekulációja nem sikerült: a gyapot-hiány nem vezetett angol beavatkozásra, sőt a blokád elejét vette egy fenyegető angol túltermelési válságnak. Az angol pamutgyárosok túladhattak felgyülemlett készleteiken és így a háború — a pamutipar munkanélküliségének idején —• profitot jelentett a pamutgyárosoknak csakúgy, mint a hadiiparosoknak. Anglia hamar megtalálta a gazdasági együttműködés módját Északkal — gyapot helyett északi gabonát vásárolt fegyverek ellenében. Á polgárháború korszakának alapos elemzése mögött elmarad az első vüágháborúig terjedő időszak jellemzése. El kell azonban vetni azt a téves nézetet, hogy az amerikai imperializmus — eltekintve az 50—60-as évekbeli előzményéktől — csupán az 1898. évi spanyol—amerikai háborútól 1912-ig terjedt. Amerikai „republikánus" és brit „konzervatív" imperializmusról beszél a szerző ós megelégszik azzal, hogy a kubai incidenst és a búr- háborút tipikus példaként ítélje el. Dé megemlít egy-két igen jellemző tényt is. így rámutat, hogy a búrok iránti amerikai szimpátiát már csak azért sem lehetett ki

használni Anglia ellen, nehogy az Óceán túlsó partján felhánytorgassák a Fülöpszigetek meghódításának körülményeit. A korszak jelszava ezúttal az „anglo-saxonizmus" volt, amely nemcsak nyelvi stb. rokonságra támaszkodott, hanem Angliának a nemzetközi eseményekkel kapcso-