Századok – 1957

Szemle - Nouvelles études d’histoire (Ism. Csatári Dániel) 438

SZEMLE 439-Nem kevésbé szorgos kutatómunka folyt a középkor történetének feltárása érdekében. Constantinescu-Ia§i tanulmánya felsorolja ennek font osabb, kiemelkedőbb mozzanatait. Megkezdődött a „Románia Történelmének Dokumentumai" című sorozat kiadása, amelyből M. Roller akadémikus irányításával 25 kötet-készült el 10.896 dokumentum reprodukcióját tartalmazva. Az okmánypublikációk mellett a középkor történetének feldolgozását segítették elő azok az ásatások is, amelyek Succava közelében, Garamban, Bukarestben és más helyeken folytak. A középkorral foglalkozó szerteágazó kutatómunka igazolására Conctantinescu-Iasi felsorolja a legfontosabb tanulmányokat, munkákat. Ezek a következők : „A feudális gazdaság fejlesztése és az állam, központosításáért vívott harc kezdete a XV. század második felében MolcJvában és Havaselvén" Barbu Cáropinától, „A földközösség kérdései Havaselvén és Moldvában a XV. században" Valeria Costacheltől, „Az adó kezdete és formái Havaselvón a XV. század végéig" Damaschin Mioctól, „A feudális rendszer felbomlása a román fejedelemségekben" S. Vianutól, Az osztályharc problematikájának feltárásával Grecu : „A parasztfelkelések Moldvában és Havaselvén a XV. századtól a XVJI. századig" c. munkája a bábolnai felkeléssel Demény Lajos, a Dózsaparasztháború Erdélyi vonatkozásaiv al St. Pascu, a társadalmi osztályok helyzetével az orosz-török háború idején (1768—1777-ig) M. Matei foglalkozott. A középkori nemzetközi kapcsolatok témaköréből merítették témájukat Constantinescu-Ia^i „Román-orosz kulturális kapcsolatok a múltban", B. T. Cámpma „Havaselve harca a törökök ellen a XIV —XV. században", C. St snescu „Az 1538-as expedíció és a török uralom trónfosztása Moldvában" című tanulmányai. Az említett, a középkorral foglalkozó szerzők közül számosan a kötet számára is rendelkezésre bocsátották egy-egy jelentősebb tanulmányukat, de ezen ldvül az általános helyzetképben nem említett fontos témákat feldolgozó, egyébként ismert szerzők munkáival is találkozunk. így például B. Cámpina a feudális román államok megjelenésének kérdésével foglalkozó fontos szempontokat tartalmazó tanulmánya után Jakó Zsigmond : „A laikus rétegek írásbeliségének kezdete Erdély feudális társadalmában" című munkáját olvashatjuk. Jakó Zsigmond tudományos munkásságát számosan ismerik, tisztelik és figyelemmel kísérik. A társadalom és a kultúra viszonyát megvilágító paleográfia e kiváló szakértőjének a latin írásbeliség fejlődését tárgyaló tanulmánya mindazok érdeklődésére számot tarthat, akik Erdély történetével foglalkoznak vagy akiket e segédtudomány módszertani-tartalmi problémái foglalkoztatják. Ugyancsak erdélyi témát tárgyal C. Mure-jari és S. Ardaleanu : „Az erdélyi papság pénzügyi politikája a XIV. század első felében" című tanulmánya. „Az 1538-as államcsíny és szerepe Moldvának a törökök által történő leigázásában" című tanulmányában Eugen Stánescu a belső centralizáció hiánya és az ország védelmének összegfüggéseit vizsgálja konkrét anyag alapján. Maria Hóiban az erasmusi felvilágosodásról közöl érdekes adatokat. A középkorrral foglalkozó munkák sorát pár alapvető tanulmány zárja le. S. Vianu : „A haladó orosz gondolat hatásának néhány jellemző vonása a román társadalomra a XVHI. század végén" és A. Ocetea : „A román parasztok második jobbágysága (1746—1821)" című munkái. Vianu kimutatja, hogy az orosz—török háború idején közvetlen kapcsolatok létesültek románok és oroszok között és ezáltal lehetővé vált a haladó eszmék megismerése. Az oroszországi haladó eszmék behatplása a román fejedelemségekbe (Radiscsev : „Utazás Pétervárról Moszkvába" című munkáját például Ja i-ban terjesztették) elősegítette a nemzeti öntudatosodás folyamatát és a szociális kérdések felé irányította a figyelmet. A. Otetea professzor, akinek nagyfontosságú kutatásairól és eredményeiről a magyar szakemberek 1955 folyamán Budapesten tartott előadásai során is meggyőződhettek, itt közölt tanulmányában a kelet-európai országok történelmének oly fontos problémáját, a második jobbágyság kérdését vizsgálja a konkrét román példa alapján. A. Otetea számos megállapítása a kérdés kelet-európai szintű megoldásához jelent nélkülözhetetlen segítséget. A modern és a legújabbkori történelem területén az új román történetírásra a felszabadulás előttiről szomorú örökség hárult, állapította meg Conslantiiiescu-Ia i idézett tanulmányában. Nem dolgozta fel ugyanis a kapitalizmus, a belső piac fejlődésének, az 1864-os agrártörvénynek, az idegen tőke behatolásának, a munkás és szocialista mozgalmakkal, a parasztság harcainak a történetét, különösképp elhanyagolt pedig az 1907-es parasztfelkelés, a három oroszországi forradalom hatásának, a Romániai Kommunista Pártnak a története stb. E hézagok kitöltését célozták azok az okmánygyűjtemények, amelyeket a Párttörténeti Intézet, illetve a Történettudományi Intézet jelentetett meg. Ezek között a kiadványok között is előkelő helyet foglalnak el a „Dokumentumok a Romániai Kommunista Párt történetéből", az 1953-ban megjelent, eddig három kötetből álló sorozat, a Mihail Roller akadémikus szerkesztésében 1948—1949-ben megjelent háromkötetes