Századok – 1957

Szemle - A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE.(Ism. Niederhauser Emil) 435

SZEMLE 437-A kötetet igen hasznos és részletes mutatók teszik könnyen kezelhetővé. Ezek közül első helyen kell szólni a már említett részletes tartalommutatóról. Utána található a szerző, szerkesztő, ismertetők és a szerző nélkül megjelent munkák címeinek, a tár­gyalt személyek (politikusok, tudósok, művészek stb.) névmutatója, a földrajzi és nép­nevek mutatója. A mutatók minden esetben nem lapszámra, hanem a munkák sorszá­mára utalnak. Az utolsó melléklet közli a feldolgozott folyóiratok és gyűjteményes munkák sorát. Itt meg kell jegyezni, hogy minden folyóirat megjelenési idejét 1952-vel zárják le, így sajnos ebből az egyébként igen hasznos jegyzékből nem látható, hogy milyen folyóiratok jelennek meg továbbra is. Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni azt is, hogy a kötet az egyes folyóiratoknál csak minden nehézség nélkül feloldható rövidítéseket alkalmaz, úgyhogy nem kell minden esetben valamilyen rövidítésjegyzéket kéznél tartani, amikor a kutató az egyik vagy másik folyóirat címét akarja megtudni. Nem áll módunkban, hogy ezeken a formai megjegyzéseken túl ismertessük magának a kötetnek az anyagát is, hiszen ez mértéktelenül megduzzasztaná az amúgy is terjedelmes ismertetést. Hadd utaljunk mégis arra, hogy a kötet a gazdaságtörténet és a politikai történet mellett igen jelentős teret szán a tudomány, a társadalm gondol­kodás, a kultúra történetének, nem egyszer az erre vonatkozó anyag terjedelemben még nagyobb is, mint a politikai történeté. Csak magára Puskin személyére vonatkozóan pl. majdnem 200 címszót sorol fel a munka. Ez az arány világosan mutatja, milyen fon­tos helyet biztosít a szovjet történettudomány a történelem egészén belül a kultúra, a társadalmi ideológia történetének. A gondosan összeállított, válogatott és szerkesztett kötet természetesen csak az első lépésnek tekinthető és tüstént újabb igényeket vet fel. Először is össze kellene állí­tani az ugyanebben a korszakban megjelent, nem orosznyelvű irodalmat, amely nyilván hasonló testes kötetet tenne ld. A további feladat volna az 1917 előtt megjelent törté­neti irodalom hasoiüóan teljességre törekvő bibliográfiájának az összeállítása, hiszen a régebben megjelent polgári jellegű történeti bibliográfiák ma már a Szovjetunióban is eléggé ritkák és nem elégíthetik ki az erősen megnövekedett tudományos igényeket. Azonkívül ez a kötet csak a Szovjetunió történetére vonatkozó irodalmat öleli fel. Ki­maradtak belőle a szovjet történészeknek az egyetemes történettel foglalkozó munkái. Ennek az összeállítása szintén sürgős feladatnak látszik, hiszen más országok történeté­nek kutatói így kaphatnának teljes képet arról, mivel járult hozzá a szovjet történettudo­mány az egyetemes történelem műveléséhez. A kötet 1952-vel zárja le a gyűjtést, az 1953 óta megjelent anyag összefoglalóan sehol sem található meg. Nem volna tehát érdektelen egy évenként megjelenő bibliográfia kiadása, amelyik a Szovjetunió minden nyelvén megjelenő, a Szovjetunió történetével és az egyetemes történelemmel foglalkozó munkákat összesítené és ezzel mintegy előkészítené az anyagot egy néhány évtized múlva megjelenő újabb összefoglaló kötet számára. Az a tény pedig, hogy ez a teljességre törekvő bibliográfia nem nyújthat tájékoztatást a benne foglalt munkák jellegére, tudományos értékükre és használhatóságukra nézve, kézenfekvővé tenné ebből az anyagból a legfontosabb munkák annotált, bő magyarázatokkal ellátott bibliográfiájá­nak az összeállítását, ilyen segédkönyvet a kutatók, az egyetemi hallgatók, de a széle­sebb olvasórétegek is egyaránt nagy haszonnal forgathatnának. A kötet számos értékes tanulsággal szolgál a magyar történeti bibliográfiák összeállításával foglalkozó szakemberek részére is, az összeállítás és szerkesztés sok formai és tárgyi szempontját figyelembe lehet venni az elkövetkezendő munkáknál. Különösen szeretnénk itt hangsúlyozni egy tanulságot: az ilyen nagy anyagot össze­gyűjtő és lehetőleg teljességre törekvő bibliográfiák esetében nem lehet feladat a munkák kritikai értékelése, használhatóságuk és megbízhatóságuk lemérése. Ilyen összefoglaló munkákra szükség van, de ezek csak előkészítik az értékelő bibliográfiákat, mintegy a nyersanyagot szolgáltatják hozzájuk. A további feladat ennek a nyersanyagnak a megrostálása. Ebből a szempontból nemcsak azok számára ajánlható melegen ez a biblio­gráfia, akik a Szovjetunió történetével kívánnak megismerkedni, hanem szélesebb kör­ben minden történész számára, aki a történeti kutatás egyik alapfeltételével, a tör­téneti bibliográfia kérdésével foglalkozik. NIEDERHAUSER EMIL

Next

/
Thumbnails
Contents