Századok – 1957
Szemle - Toscano; Mario: Origine e vicende diplomatiche della seconda guerra mondiale (Ism. Zsigmond László) 411
414 SZEML H) nák a tolmácsolása. A revizionisták — többségükben köztársaságpártiak — azzal vádolják, hogy nemcsak azt akarta, hogy Amerika közbelépjen, hanem egyenesen elősegítette a második világháború kitörését. Az igazat megvallva ez a dühös vita furcsa hatást gyakorol az európai fülekre, minthogy a náci propaganda egyes témáit visszhangozza. Ezért annak, aki a második vüágháború kitörése előtti légkörre emlékszik, hamisnak látszanak a mégoly ragyogóan felépített érvelések is." Toscano megállapításaival egyet lehet érteni, de hozzá lehet és kell tenni : Lukács és Kertész munkái viszont furcsa hatást gyakorolnak a kelet-, és délkelet-európai fülekre, mert az ellenforradalmi Horthy-rendszer és a magyar imperializmus propagandájának egyes témáit visszhangozzák és mindazok szánjára, «.ki k hazánknak a második világháború előtti légkörére emlékeznek, nemcsak hamisnak látszanak, hanem hazugnak és Végzetesnek is bizonyultak. Meghaladná e cikk kereteit, ha Lukács és Kertész munkáival részletesen akarnánk foglalkozni, erre a közeljövőben mindenesetre alkalmat kell keríteni. Egy bizonyos, hogy ha „finomabb" formában is, de a második világháború után létrejött helyzet revízióját hangoztatják szoros kapcsolatban azokkal a gazdasági, diplomáciai és nem utolsó sorban katonai tervekkel és előkészületekkel, melyek Kelet- és Délkelet-Európa népeinek a „felszabadítását" célozzák. Éppen ennek az „elmulasztása" miatt vonják felelősségre Lukács is, Kertész is a nyugati hatalmakat, személy szerint Rooseveltet, sőt Churchillt is. Lukács könyvének a „Revue d'histoire de la deuxiéme guerre mondiale" 1955 januári számában megjelent ismertetése találóan jegyzi meg, hogy a szerző „churchill-ibb Churchill-nél", amennyiben nem tudja megbocsátani, hogy az angol miniszterelnök végül is belement abba, hogy annakidején a Franciaországban létrehozandó második front érdekében feladják a Balkán és Délkelet-Európa irányában megindítandó támadásnak és ezzel együtt Magyarország közvetlen „felszabadításának" a tervét. A magyar nép tisztában van annak a hozzájárulásnak a nagyságával, melyet az angol és amerikai katonák hősi harca jelentett Európa népeinek a hitlerista rabságból való felszabadulása szempontjából. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy az a körülmény, hogy hazánkat a Szovjet Hadsereg szabadította fel, történelmi jelentőségű népünk további fejlődése szempontjából. Népi demokratikus országunkban megvan minden feltétele annak, hogy hozzájáruljunk a népek egymásiránti megbecsüléséhez, a béke megvédésének nagy ügyéhez, azokhoz az eszmékhez, amelyek mellett a római nemzetközi történészkongresszus és nem utolsó sorban Mario Toscano professzor referátuma is tanúságot tett. ZSIGMOND LÁSZLÓ
