Századok – 1957

Szemle - Bourgin; G.–D. Demarco–J. Maitron: Les problémes sociaux au XIXéme siécle (Ism. H. Haraszti Éva) 404

406 • SZEMLE A 20. pontban mintegy összefoglalják a fentieket s Utalnak arra, bogy a szocialista pártok, amelyek legális eszközökkel akarták a hatalmat elnyerni (ismert J. Ouesde 1895-ben tett kijelentése : A legalitás elegendő arra, hogy végezzen a kapitalizmussal), az első világháború idején kivétel nélkül minden országban a burzsoázia mellett foglaltak állást. Hivatkoznak a szerzők Leninnek a száműzetésből jött profétikus szavaira : Nem hagyjuk magunkat megcsalatni a temetők síri csendje által, amely jelenleg eluralkodott. . Európa forradalomtól terhes. . . s nem sokkal ezután eljött a „tíz nap, amelyik megrázta a világot". Az orosz munkások 1905 tapasztalatain megerősödve megteremtették saját államukat „a kisajátítók kisajátítása" révén és megoldották az egy évszázada érlelődő kérdést, amely mindezidáig ismeretlen erővel és fénnyel uralja az egész XX. századot. Bourgin, Demarco és Maitron színvonalas és rendkívül széleskörű ismereteken alapuló előadásának vázlatos ismertetése tükrözi a munkálat szerkezeti megoldásának elégtelenségét. A szerzők feladatuknak eleget tettek : áttekintést adtak a XIX. század valamennyi fontos társadalmi kérdéséről, de nem adták meg következetesen a problémák gazdasági háttérét. * A kongresszus számos korreferátuma foglalkozik — a szovjet és népi demokratikus történészek idevágó tanulmányain túlmenően, amellyekkel jelen ismertetés nem hivatott foglalkozni — a XlX. század egyes kérdéseivel. Bár ezek bírálatára nem vállalkozhatunk, ismertetésükkel, felsorolásukkal fel akarjuk kelteni az érdeklődést egyes országok társadalomtörténete iránt. R. F. Leslie angol történész korreferált a múlt század közepi lengyel kérdésről (ThePolish Question 1832—1^64. Rel. VII. 397—400. 1.). Elmondta, hogy a XIX. századi lengyel nemzeti küzdelemre Nyugat-Európa azért tekintett szimpátiával, mert a liberálisok az egységes nemzeti önkormányzatra való törekvést látták benre, míg a konzervatívok azt remélték, hogy az önálló lengyel állam majd hátvédül szolgál Oroszország ellen. Ezért szentelt általában a nemzetközi politika és különösen a brit közvélemény a lengyel kérdésnek nagy figyelmet. A modern lengyel történészek — fejtegette R. F. Leslie — igen helyesen elejtették a lengyel történelemnek tisztán nacionalista megközelítését és elemzik a különböző társadalmi rétegek, a jobb- és baloldal között felmerült ellentéteket. A történeti kérdés Leslie szerint: vajon a lengyel jobb- vagy baloldal-e a hibás abban, hogy Lengyelország nem nyerte el függetlenségét. A szerző elitéli azt-az álláspontot, amely szerint mind az osztrák, mind az orosz kormány a Lengyelországot érintő társadalmi kérdésben progresszív volt. A lengyel baloldali mozgalom pozitívan értékelendő, de hibái nem hallgathatók el: a keleti tartományokra való igényük nagyhatalmi, hódító jellegű. A baloldalnak arra kellett volna figyelnie és céljait összpontosítania, hogy a nemzeti függetlenséget a lengyellakta területen vívja ki. A szerző szerint nem szabad túlbecsülni a XIX. század közepi radikális lengyel baloldal ideológiáját. Bár voltak köztüli kiemelkedő egyéniségek, de többségük csak eszközként kívánta felhasználni a népet s nem tekintette egyenrangú partnernek a nemzeti lét teremtéséhez. A lengyelországi baloldal fő politikai lübája abban foglalható össze, hogy a gyakorlatban nem valósít otta meg elméleti programját. J. J. Brugmans korreferátumában (Social problems in the Netherlands during the 19-th Century. Rel. VH. 358—360. 1.) a hollandiai XIX. századi társadalmi kérdéseket vetette fel. A holland fejlődés elkésett lévén, a század első felében a munkáskérdés fel sem merült; még szakszervezetek sem alakultak — a pauperizmus volt a legfőbb társadalmi kérdés. Munkavédelem törvényes formában nem létezett, A másik társadalmi problémát a nemesség jelentette, amely még mindig néhány — legális vagy nem legális — privilégium mai rendelkezett. A „középosztály" problémája csak a század második felében jelentkezett. Hollandiában ekkor ment végbe az ipari forradalom. 1850 után számos társadalmi csoport érdeklődik a munkásosztály helyzete iránt, propagandájuk eredménye az 1874-es munkástörvény. A munkásosztály öntudata a 60-as években kezdett kifejlődni. Ekkor jelennek meg az egyes szakszervezetek. 1870 után a szocializmus -kezdett behatolni a munkásmozgalomba. (Erre vonatkozó anyagok az Amsterdami Nemzeti Intézetben találhatók.) Rövid, de redkívül nívós, tömör hozzászólása volt a kongresszuson T. Lindbom svéd történésznek a XIX. századi svéd társadalmi fejlődésről. (Swedish Social Development during the 19-th Century. Rel. VII. 361—363.1.) A XIX. században a svéd társadalom története (1870-ig) egy agrártársadalom története. A lakosságnak csaknem háromnegyed része a mezőgazdaságban volt foglalkoztatva. A századfordulón az ipar és kereskedelem inár erős fejlődésnek indult, de a mezőgazdaságban alkalmazottak száma még ekkor is a