Századok – 1957
Szemle - Movimenti religiosi populari ed eresie del medioevo (Ism. Váczy Péter) 371
SZEMLE 375-a gazdasági összefüggések vizsgálatát. De hibázott akkor is, amidőn lemondott a szellemi „távlat" kereséséről. Szerencsés gondolat volt H. Grundmann részéről egyszerre tárgyalni ugyanannak a mozgalomnak két oldalát: az új rendalapításokat és az eretnekségeket. 1935-ben megjelent alapvető műve sok finom megfigyelést köszönhetett ennek a módszernek. Kongresszusi tanulmánya először a rendekre és az eretnekségekre vonatkozó új kiadványokkal foglalkozik s csak a negyedik fejezettel indul meg a tulajdonképpeni vizsgálat. A vita apostolica a XI. században még egyértelmű a szerzetesi és kanonoki vita communisszal. Nyilván ezzel függ össze, hogy a remeteség szinte járványszerűen terjedt el, mire Magyarország is több példát mutathat fel. A pataria és a hirsaui reformmozgalom már kiterjedt a laikus társadalomra, de még nem volt aa új vallásosság megnyilvánulása. Az új kezdetei talán a XI. századba nyúlnak vissza, bizonyos azonban, hogy a vándor -prédikálás és a szegénység vállalása az apostolkövetés jegyében már új változat és csak a XII. században terjedt el igazán. A kérdés így hangzott: vajon az, aki életmódjával és lelke tisztaságával megvalósítja az evangéliumi előírást, méltóvá válik-e papi funkció teljesítésére, így a prédikálásra is, avagy a meritum vitae semmi és csak az ordinatio, az officium jogosít, még akkor is, ha a pap életmódja nem evangéliumi ? Az egyház továbbra is azt hirdette, hogy csak az ordo és az officium a döntő s ezáltal mindazokat, akik az ellenkezőt állították, eretnekeknek bélyegzett. Nem mintha a tan ós a jámborság szempontjából kivetni való lett volna rajtuk, hanem mert a szentségek érvényét és a papi hivatalt attól tették függővé, hogy megvan-e az érdem vagy sem. Grundmann helyesen utal arra, hogy — legalábbis kezdetben — a harc nem a papság és az egyház mint olyan, hanem csak a méltatlan pap ós egyház ellen folyt, tehát szorosan kapcsolódott a gregoriánus reformmozgalomhoz. Nyilvánvaló, az eretnekek a morális nézőpontot érvényesítik és a keresztény érzület ós életmód szempontjából értékelik az egyházi rendet, ahogy arra már a XI. századi eretnekségekkel kapcsolatban rámutattunk. A gyermekkeresztelés, az eredendő bűn tana, a meghaltakért elvégzett ima, böjt elveszti értékét szemükben és a templomépítés, a harangzúgás, a szentképek, a kultusz és a szentségek „külsőségekké" válnak számukra. Mindezt Grundmann igen finoman hozza kapcsolatba a belső tisztaság, az evangéliumi életmód követelményével (394. 1.). Utoljára hagyta azt a kérdést, hogy vajon az eretnekségek mennyiben tekinthetők az osztályharc megnyilatkozásának. Ennek a felfogásnak Nyugaton is voltak és vannak hívei, mint Milorad Popow itsch (1906), és főleg az olasz szocialisták : Gioacchino Volpe (1907) és tanítványai, Luigi Zanoni és Antonino de Stefano, vagy az amerikai A. P. Evans,16 általában azonban megállapítható, hogy a nyugati történetírás erre a kérdésre határozott nemmel felel.1 6 Grundmann szerint a mozgalmak nem a városokból és nem az alsó néprétegek köréből indultak el, hanem elejétől kezdve a társadalom minden rétegében találtak követőkre és pártfogókra, így a gazdag polgárok és a főnemesség körében is. Szerinte a vándorprédikálók és az eretnekek a XXL. században sohasem gondoltak az alsóbb néprétegek szociális és gazdasági követeléseire, az eretnektanokból hiányzik a társadalmi program és az osztályharc hirdetése. Ha nőkérdésről, iparról, kézimunkáról, vagy uzsoráról van szó, mindez nem merült fel szociális, hanem csak vallási kérdésként. Bizonyos, hogy a nyugati történetírás felfogását nem szabad egyszerűen elvetni, hanem minden esetben gondosan meg kell vizsgálni: milyen feltételek közt és milyen formában léptek kapcsolatba társadalmi megmozdulások vallásos jellegű mozgalmakkal a különböző századokban. Mert hogy voltak és lehettek ilyen kapcsolások különböző jellegű mozgalmak közt, az nem lehet kétséges. VÁCZY PÉTER 15 M. Popowitsch: Bogomilen und Patarer. Die Neue Zeit, szociáldemokrata hetilap 24. évf. I., 1906, 348—360. .; Volpe felfogását 1907-ben ismertette több tanulmányban, utoljára: Movimenti religiosi e sette ereticali nella Bocietá medievale italiana (secoli XI—XIV), >. kiad. Fi-ienze, 1926; Zanoni: Gli Umiliati nei loro rapporti con l'eresia, l'industria della lana ed i comuni nei secoli XII e XIII, Milano, 1911; .4. de Stefano korábbi cikkeit 1914-ből és 1915-ből változtatva újra kiadta összefoglaló könyvében Riformatori ed eretici del medioevo, Palermo, 1938; Evans: Social aspects of medieval heresy. Persecution and Liberty, Essays in honor of G. L. Burr, New York 1931, 93—116 1. " F. Eniel-Jánosi: Die soziale Haltung der italienischen Häretiker im Zeitalter der Renaissance. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 24. 1931, 385—409. 1. A marxizmus tételeit megközelíti F. Heer: Aufgang Europas, Wien—Zürich 1949. Könyvének kritikája Th. Mayer: Das Hochmittelalter in neuer Schau. Historische Zeitschrift 171. kőt., 1951, 449—472. 1. Marxista alapon áll E. Werner: Bemerkungen zur Hirsauer Bewegung. Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Leipzig, 1953, 3. füzet, 9—17.1.; ua: Die gesellschaftlichen Grundlagen der Klosterreform im 11. Jahrhundert, Berlin, 1955. Erre Morghen kongresszusi tanulmánya (Rel. III,, 339. 1.).
