Századok – 1957
Szemle - Movimenti religiosi populari ed eresie del medioevo (Ism. Váczy Péter) 371
SZEMLE 371 A román feudális urak — és velük együtt a magyarok, pl. Gyula is — ellenálltak a magyar hódításnak. Ez utóbbi ellenállása felsőbbségi érzését fejezte ki, amelyre feljogosította alattvalói feudális civilizációs foka. Méltán lenézhette Pannónia állattenyésztőinek szervezetét. A továbbiakban ezen adatok alapján igyekszik összképet nyújtani á román államalakulatok társadalmi-gazdasági helyzetéről. Szemmel láthatóan a szerző abból ir dul ki, hogy a mai Románia egész területén a X. században románok laktak, tehát az erre a területre vonatkozó adatok a románokra vonatkoznak. Elismeri azonban mellette a Szlávok bizonyos szerepét is. Nézzük először az Erdélyre, Biharra és a Bánátra vonatkozó adatait. Egyedül Anonymus bizonyítja a románok ottlétét. Anonymus azonban a XII. század végén élt, tehát bizonytalan adatokat nyújt csak a X. századról. A régészeti adatok inkább szlávok mellett szólnak. Ettől függetlenül nem lehetetlen, hogy a románok már ott éltek. De még ha elfogadjuk is ezt az állítást, sincsenek hiteles adataink arra vonatkozóan, hogy itt feudális jellegű fejedelemségek lettek volna. A szerző Anonymusszal érvel. Sajnos azonban nem ismeri a magyar szakirodalmat, amely forráskritikailag megvizsgálta Anonymus egyes állításainak hitelességét, és épp a Campina által bizonyítékként felhasznált részekről mutatta ki, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Utalok itt Váczy Péter, I. Tóth Zoltán és főleg Győrffy György munkáira. Sem Gyula, sem pedig Ajtony területéről nem lehet kimutatni, hogy akár társadalmi, akár gazdasági téren magasabb nívón állott volna, mint Magyarország. A szerző lebecsüli a magyar viszonyokat, ahol pedig valóban volt szláv állami előzménye a magyar uralomnak (Pribina). Egyetlen egy olyan adata van, amely alátámasztaná elméletét (miszerint a román „fejedelemségek" területe fejlettebb a magyarnál), és ez a garamszentbenedeki alapítólevél ártándi része (182—183. 1.). Sajnos azonban, ha elolvassuk az alapítólevelet, semmi -vei sem találunk primitívebb viszonyokat a magyar területen, mint Ártándon. Nem értjük a szerzőt, hogyan állíthat ilyeneket. A magyar történettudomány szerinte azért tagadta ez oklevél hitelességét, mert a XI. századi magyar viszonyokról majdnem valószínűtlen állapotot rajzol. Ha azonban elővesszük az öreg Paulert, koraközépkori történetünk egyik legalaposabb és legkritikusabb ismerőjét, akkor éppen az ellenkezőjével találkozunk : az .oklevél hitelességét épp azzal bizonyítja, hogy megfelel a XI. század viszonyainak. (Pauler: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Második kiadás. I. köt, Bpest, 1899. 376. 1. 10. j.). A Kárpátokon túli terület ethnikai viszonyaival kapcsolatban csak Gyóni Mátyás tanulmányaira hivatkozom, amelyeket sajnos a szerző nem idéz. Egyébként a kezdődő feudalizmus rajza — most függetlenül az ethnikumtól — eléggé pontosnak tűnik. A magyar foglalás előtti Erdély társadalmi, gazdasági és etnikai jellegének pontos kiderítése a két szomszédos baráti nép történettudományának sürgető feladata, melyhez kutatási eredményeink állandó kicserélésére, a román és magyar történetírás fokozottabb együttműködésére van szükség. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a magyar történelem tanulmányozásához hasznos adalékokat nyújtottak az elhangzott előadások. KUBINYI ANDRÁS MQ.VIMENTI RELIGIOSI POPOLARI ED ERESIE DEL MEDIOEVO (Rel. III., 305—543. 1.) NÉPI VALLÁSOS MOZGALMAK ÉS ERETNEKSÉGEK A KÖZÉPKORBAN Az utóbbi években a középkori eretnekség eredete és lényege új világításba került, részben új források felfedezése, részben nagyjelentőségű feldolgozások következtében. Érthető és csak üdvözölhető a kongresszusnak az az elhatározása, hogy az új kutatások által felkavart eretnekség-kérdést megvitassa. De minthogy az eretnekségek nehezen 24*
