Századok – 1957

Szemle - Rapporti fra oriente e occidente durante l’alto medioevo (Ism. Váczy Péter) 361

362 SZEMLE des Islams auf das Abendland bis zum Beginn der Kreuzzüge, 1096). Ugyancsak mint különálló problémakör kerültök feldolgozásra az orosz—viking világ arab és bizánci kapcsolatai. Ezekről a dán A lolph Slender-Petersen (Das Problem der ältesten byzantinisch—russisch—nordischen Beziehungen) értekezik. Ismertetésünk csak a három első tanulmányra terjed ki. Ily megosztásnak haszna kétségtelen, ha elmélyedést, gondosabb részletmunkát szolgál. De inkább árt a kutatómunkának, amint szakkényelemből tilalomfákat állít fel. Hiszen a valóságban a történelmi folyamat nem pusztán politika- vagy gazdaságtörténet. Ennélfogva kutatása se lehet pusztán politikai vagy gazdaságtörténeti feladat. Aki mégis a szak keretei közt kíván maradni, könnyen hagy észrevétlenül távolabb futó, vagy messzibbről érkező összefüggéseket. Vigyáznia kell arra, nehogy önkényesen, a, természetes összefüggések semmibevételével induljon el a kutatóútra. Erre kellett gondolnom, miközben olvastam Bőgnetti, Dölger és Lopez tanulmányait. Vajon mi szükség volt Bognettire bízni a politikát és államot, amikor Dölger fölényesen meg tudott volna birkózni a feladattal? Dölger, s talán ő egyedül a bizantinologusok közül, egyaránt ismeri a mondott kornak gazdaságtörténeti és legelvontabb egyház- és szellemtörténeti problémáit is. tíognetti cikkét majdnem fölöslegesnek érezzük Dölger magisztrális, átfogó szemmel írt tanulmánya mellett. S vajon mit szóljunk ahhoz, hogy a gazdasági jelenségcsoportot különválasztották a többi jelenségcsoport vizsgálatától? Lopez kétségtelenül kitűnően oldotta meg feladatát, de akaratlanul is arra csábította többi szerzőtársát, hogy a gazdasági tényezőt problémakörükben ne méltassák figyelemre. A mondottakból világos, hogy a problémák kiosztása régimódi művelődéstörténeti szemlélethez igazodott. Nem meglepő, hogy minden egyes szerző más és más módon látta problémáját. Bognetti4

csak a VIII. század végéig viszi előadását, s mindvégig Itáliából nézi Bizánc nyugati kapcsolatait. Iskolapélda arra, hogyan lehet rosszul megfogni egy szép, sokat ígérő témát. Mert a téma érdekes : keresni Bizánc uralmának és hatásának nyomait a barbárrá váló Nyugaton. Do itáliai beállítottsága kiaknázatlanul hagyja a téma lehetőségeit. Másik hibája : az elbeszélő előadásmód. Nem fejt fel problémákat, nem magyaráz, se szellemi, se anyagi vonatkozásokat nem keres, megmaradt a dolgok eseményszerű előadásánál, ahogy a történészek általában írtak a századfordulón. Pedig a kongresszus feladata éppen az volt, hogy ráterelje a figyelmet problémákra és új kutatási lehetőségekre, vagy legalább a kutatás mai állásáról adjon pontos mérleget. De tárgyi szempontból se ad Bognetti újat. Mindössze két ponton kellett felfigyelnem : az egyik helyen utal a nyelvismeret kérdésével foglalkozó új irodalomra (6. 1.), a másikon tagadja, hogy a szír és görög származású pápák Bizánc befolyását érvényesítették a latin világban (8—9. 1.). Az olvasó örömére Franz Dölger Byzanz und das Abendland vor den Kreuzzügen c. tanulmányában a politikai kérdésekre is kitér, s így némileg pótolni tudja azt, amit Bognetti elmulasztott. Noha szerényen csak a legújabb kutatások eredményeiről kíván beszámolni, valójában teljes képet ad, ha vázlatosa.i is a nyugati—bizánci kapcsolatokról. A kongresszus igényeinek megfelelően előadásmódja referáló. Nagy vonásokban odavetett áttekintése tulajdonképp az 1952-ben, Bernben, megjelent részletes bibliográfiai összefoglalásán alapszik (Forschungen zur byzantinischen Geschichte, Literatur und Sprache 19ó8—1950)5, de sohasem elégszik meg azzal, hogy más eredményeit ismertesse és átvegye, hanem önálló nézet kialakítására töiekszik. Részlet adat ok, melyek más számára talán, semmitmondóaknak tűnnek fel, különös jelentőséget kapnak az ő előadásában : jelzőfények*messzeágazó összefüggések felfedésére. Minden konzervatív, filológiai tudományossága mellett az új történetírói módszer képviselője : nemcsak azt kell megállapítani, hogy mi történt, nemcsak azt, hogy miért történt, hanem a történést értelmezni is kell tudni. Tömör, csak lényeget nyújtó szövegéből (67—112. 1.) azokat a részeket ragadom ki, melyek különösképp fontosak és egyúttal magyar szempontból is jelentősek. Bizáno és Nyugat elkülönülése, sőt szldzmáig fokozódó ellentéte az első probléma. Dclger joggal — és mint bizantinologus egyúttal kellő elégtétellel —- állapítja meg Bizáno kulturális fölényét a latin Nyugattal szemben, továbbá az általam is erősen hangsúlyozott politikai felsőbbségét (72. 1.). Kár, hogy nem utal — talán Lopez-re való tekintettel — Bizánc gazdasági fölényére, melyet mintegy Alexandriától és Antiochiától örökölt. A feudalizmus kialakulására, történetformáló erejére megemlíti J. Lindsay: Byzantium •I Rapporti etico-politict fra Oriente e Occidente da] sec. V at sec. VIII. 3—65. 1. • Wissenschaftliche Forschungsberichte, Geisteswissenschaftliche Beihe, ed. Karl Hönn, 5. köt. Byzanz ; Bern, 1952.