Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353

358 KOVÁCS ENDRE hazai történészek egyet értettek a jugoszláv, a román, a magyar és a csehszlovák vendégekkel. A szerzők abból az alapelvből kiindulva, hogy Czartorysky a lengyel belpolitikai fejlődés szempontjából reakciós álláspontot foglalt el, arra az álláspontra helyezkedteis, hogy Czartoryskiek külpolitikája sem lehetett más, mint reakciós, aminek délkeleteurópai viszonylatban a tények ellentmondanak. A Czartoryski-tábornak a román hazafiakkal való együtt működéséről adott meggyőző képet a román delegátus (Haupt), a jugoszláv vendek (Sidak) pedig azt bizonyította be, hogy 1842-től a Hotel Lambert politikája a szerb-horvát nép.életében messzemenően haladó, sőt forradalmasító szelepet játszik. A Czartoryski-féle politikának a magyar-szláv-román megegyezést szolgáló tevékenysége alapján kérte a magyar vendég is az idevágó fejezetek revízióját. Kienieivicz professzor válaszában köszönetet mondott a külföldi tudósoknak, amiért szélesebb körben rajzolták meg ezt a kérdést, »beismerte, hogy a Czartoryski-féle politika balkáni szerepét eddig liiperkritikus módon egyoldalúan értékelték és a lengyelországi belső viszonyok analógiája alapján fogták fel. Ezt a szempontjukat most megváltoztatják. A konferencia külföldi vendégei közül többen is érintették az 1848-as problematikát jeléül annak, hogy a lengyel színtézis itt még a Habsburg-monarchia viszonylatában nem jutott elég mélyre. Cseh részről Koci kijelentette : ne^n igaz az, mintha a cseh liberális burzsoázia kezdettől fogva szembehelyezkedett volna a szabadságharccal, de különbséget kell tenni az elnyomó és az elnyomott nép burzsoáziája között. P. Ratkos a szlovák nemzeti mozgalom haladó jellegét védelmezte s rámutatott arra a — már régebben kifejtett s magyar történészek által vitatott — tételére, hogy 1848 júniusában a szlovákok radikálisabban antifeudálisok, mint a magyar nemesség és a prágai felkelés idején a szlovák mozgalom túlnő a magyaron. A magyarok ugyan fegyveres felkeléshez folyamodtak, de ekkor is integritásukat és szupremáciájukat védelmezték. Éppen ezért pozitívabban kell értékelni a szláv népek nemzeti mozgalmát 1848 tavaszán és nem lehet elfogadni a magyar forradalom egyöntetűen pozitív értékelését. Sidak zágrábi professzor 1848-ról szólva kiemelte a szláv kongresszus haladó jellegét az általános forradalmi fejlődésben. A politikai részeket érintő vita során felmerült Ukrajna és az 1772. évi határok problémája. Ennek a kérdésnek a tárgyalásával kapcsolatban Wereszycki helytelen aktualizálássál vádolta a szerzőket, amit egyébként Lengyelországban prezentizmus néven emlegetnek. A vita azután rámutatott, hogy Ukrajnára vonatkozólag a kutatás nagyon kevés forrásanyagot tárt fel, keveset tudnak az ottani parasztság gazdasági helyzetéről, a lengyel-ukrán viszonyokról stb. Az ukrán parasztok azonban minden bizonnyal rokonszenveztek az oroszokkal, az orosz katonákban valamiféle szövetségest láttak s abból kiindulva, hogy „az én földesuram verekszik a cári katonasággal", arra következtettek, hogy amonnan lehet valami jobbat remélni. Bobinska professzor válaszában rámutatott arra, hogy már Krepowiecki 1832-ben tisztán látta az 1772-es határok és az ukrán részek kérdését, tehát ezt a problémát nem a mai történészek találták ki. Kieniewicz professzor is megvédte a szerzőknek azt a jogát, hogy utalhassanak tárgyalás közben arra, hogy a lengyel demokraták közül kik látták helyesen ezeknek a területeknek a jövő hovatartozását. Katonai részről a szintézist számos bírálat érte. A szerzők nem eléggé tartották tiszteletben a lengyel katonai sikereket, gyakran pesszimista képet festettek a hadseregben uralkodó állapotokról. A felszólalások utaltak arra, hogy a négyéves szejm idején a lengyelek 60 ezer főnyi hadsereget állítottak s ez elismerést érdemlő körülmény. Túlozzák a szerzők a seregben előforduló dezertálásokat, elhanyagolják a hadjáratok terveinek ismertetését és mostohán bánnak a hadvezérek értékelésével. így pl. helytelenül beszélnek Dwernicki árulásáról. A vita során pozitívabb értékelést kértek Mieroslawskival kapcsolatban is. A kulturális fejezetekkel kapcsolatban általános volt az a vélemény, hogy a gazdasági részhez hasonlóan a szerzők a kulturális részt is elaprózták, kis kronológiai fejezetekre osztották. Kazimierz Wyka professzor, aki beható bírálatnak vetette alá a kulturális részt, kétféle feladatot kért számon a fejezet írójától: megmutatni a kulturális elemek szerkezetét és megmutatni összefüggésüket a kor tcrténe+i folyamatával. Az eddigi eredmények puszta összegezése ehhez nyílván nem volt elegendő, ehhez úi alkotás kellett volna, erre azonban a ^megfelelő rész szerzője nem volt képes. A Wyka professzor által hiányolt problémák kczött említfük meg első helyen a XVIII. századi hatalmas nyelvi harcot, mely lengyel viszonylatban a barokk latin és a francia nyelv hódítása ellen iránvult, valamint a nemzeti színpad kérdéseit. Az az elszigeteltség, amely a gazdasági és politikai részeket jellemzi, megnyilvánult a kulturális fejezeteknél is a nemzetközi kapcsolatok elhanyagolásában.