Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353

BESZÁMOLÓ A „LENGYELORSZÁG TÖRTÉNELME" VAIISÖI NEMZETKÖZI VITÁJÁHŐL 355 és néha — a hozzászólások szerint — nem volt eléggé igazságos. A felszólalók általában szűkkeblűséggel, túlzott kritikával vádolták az egyik historiográfiai fejezet szerzőjet, C. Bobimkát. Nem értettek egyet vele abban, hogy Askenazyt, a Idváló lengyel diplomáciai történészt egyszerűen nacionalistának belyegezte. Serepki professzor igen határozottan megvédte ez ellen a vád ellen Askenazyt. De volt hang, mely túl szigorúnak tartotta a Konopezynskit ért bírálatot is. Ebben a kérdésben nem jött létre egybehangzó álláspont. Bobin&ka kifejtette, hogy Askenazy az ukrán kérdésben valóban nacionalista állásponton volt. A felmerült kifogások ellenere a könyv historiográfiai fejezeteit a felszólalók úgy értékelték, mint az első komoly kezdeményezést ezen a területen. Általános elvi észrevételként hangzott el a bírálat, hogy a szerzők nem eléggé éltek azzal a gazdag tényanyaggal, melyet a lengyel történeti kutatás hosszú idő óla a tárgyalt korra vonatkozóin feltárt. Ilyen jellegű bírálat hangzott el a gazdasági fejezeteKriél és a kulturális részeknél egyaránt. A konferencia egy bizonyos aránytalanságot állapított meg az egyes időbeli részek között s hibáztatta, hogy a Varsói Fejedelemség viszonyainak nem szenteltek elég figyelmet a szerzők. Végül általános észrevét', lek hangzottak el a könyv stílusával kapcsolatban, melyet nem tartottak teljesen egy szinten levőnek. A szintézis alapvető koncepcióját érintő felszólalások közül kiemelkedik N. Oasiorowska bírálata, mely szerint a szerzők a nemzeti felszabadító harcokra vetették a főhangsúlyt s ennek — eléggé helytelenül — alárendelték a tömegek társadalmi felszabadulásáért vívott harcát. Utalt arra, hogy a nemzeti felszabadító harcon belül egyidejűleg egy másik harc is folyik, amelyet az elnyomott néptömegek folytatnak a maguk szociális felszabadulásáért. Ezt a könyv nem eléggé érzékelteti. A kötet koncepcióját élesen bírálta Henryk Wereszycki krakkói professzor. Űgy találta, hogy ez a koncepció fatalista és pesszimista s szakít a hagyományos lengyel történeti szemlélettel. Előadásából az bontakozott ki, hogy nem ért egyet a marxista lengyel történetírás számos alapvető szemléleti vonásával. A lengyel történészek a vita során Wereszycki felfogásának egyes pontjait vitatták s megkísérelték őt meggyőzni a helyes álláspontról. Az általa felvetett kérdések közül első helyre kívánkozik a parasztság történelmi szereplésének megítélése. Wereszycki hibáztatta a nép „idealizáiását" a nemesség és a burzsoáziával szemben. Pesszimizmus jegyeit látta abban, hogy a szerzők minden nemesi és burzsoá megmozdulást mint nemzet elleneset bélyegeztek meg. Nem látta igazoltnak azt a tételt sem, hogy a nemzeti felszabadító harc sikere teljes mértékben a parasztság magatartásától függött : nézete szerint a parasztság csak a felszabadulás ulán lesz tudatos tényező a nemzet életében, addig a parasztság a nemzeti küzdelmek szempontjából passzív. Wereszycki tehát a nemzeti mozgalmak mozgatóerejét a nemesséeben találja meg. Nem helyeselte azt sem, hogy a színtézis szerzői szerint a nemesség, a főnemesség vagy a polgárság mozgalmai mind bizonyos vonatkozásokban korlátozottak 'Különcsen kiemelte ezt a tendenciát Czartoryski megítélésénél. Elvileg figyelmeztette a hallgatóit arra, hogy nem a mai szempontból, hanem a tárgyalt korszak szempontjából kell megítélni a kor mozgalmait. A parasztság történelmi szerepének beállítását Wereszycki a színtézis 1863-mal foglalkozó fejezetében teszi le'inkább mérlegre. Nézete szerint nem a parasztság volt az 1863-as fölkelés kirobbantásának fő tényezője : a felkelés Varsóból indult ki s a falu csak hetek múlva csatlakozott hozzá. Wereszycki felszólalására a vita során sűrűn visszatértek és vitába szálltak egyes megállapításaival. Némileg más oldalról világította meg a parasztság történelmi szerepét Juliusz Bardach varsói Jogtörténész, aki Wereszyckivel szemben rámulatott arra, hogy a nemzeti öntudat megnyilvánult már a feudalizmusban is és a parasztság nem mint vak tömeg vett részt a nemzeti harcokban, hanem aktívan harcolt a svédek ellen, Kosciuszko oldalán stb. Viszont cáfolta Bardach azt a tételt, mintha a tömegek aktivitása a történelem folyamán egyre nőne, mind a mai napig. Szerinte itt nincs egyenes vonal. Kosciuszko idején pl. a parasztok aktívabbak, mint az 1831-es felkeléskor, a svédek ellen ugyancsak aktívabbak, mivel a hazájukat és a vallásukat látják fenyegetve. A parasztságnak, mint a nemzeti küzdelem szempontjából teljesen passzív elemnek a felfogása ellen szólalt fel. C. Bobint,ka, amidőn utal a levéltári forrásokra, amelyekből a parasztok nemie.i mfgatarlására is következtetni lehet s egyben megindokolta a parasztok részvételének gazdasági okt.it is : a függetlenségi koncepció ugyanis nem tagadta meg a parasztoktól a földet, ezért melléje állhattak. Wereszyckivel szemben Bobinska arra mutatott rá, hogy éppen az lenne mélységes pesszimizmus, ha a parasztságot tunya tömegként tekintenénk. Heves vita gyújtópontjába került a konferencia során az agrár-forradalom marxi koncepciója is. Már Gat.icrcwtka kifogásolta, hogy a szerzők nem támasztják alá azt a tételt, hogy a nemzeti forradalom csakis az agráforradalom útján mehet végbe. Juliusz 23*