Századok – 1957
Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297
302 BALÁZS BÉLA hették olyan egyértelműen pozitív irányban a tömegek öntudatát, mint az 1905 — 1907-es forradalom az orosz nép öntudatát. Összegezve : az 1905— 1907-es orosz forradalom — Lenin szavaival — valóban főpróbáját képezhette az 1917-es forradalomnak, míg az 1918—1919-es magyar forradalmi fejlődés túl gyorsan _ megszakadt ahhoz, hogy mélyen és szélesen át tudja dolgozni a magyar társadalmat és szintén főpróbájává válhassék az új történelmi helyzetben, az antifasiszta függetlenségi harc körülményei között napirendre kerülő polgári demokratikus forradalomnak. A magyar fasizmus egyébként már a központi kérdés, a függetlenség megvédése kérdésének világos, félreérthetetlen felismerését is elhomályosította és megzavarta azáltal, hogy elválasztotta azt a német fasizmus elleni harc kérdésétől és egészen 1944. március 19-ig, az ország megszállásáig, olyan politikát folytatott, amely széles tömegekben keltette azt az illúziót, hogy Horthyék meg tudják őrizni az ország függetlenségét anélkül, hogy a német fasizmussal szembefordulnának. Horthyéknak ez a politikája tápot szolgáltatott arra is, hogy a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői és a polgári ellenzéki pártok visszautasítsák a Kommunista Párttal való szövetséget az antifasiszta nemzeti egységfront létrehozása érdekében, és Horthyék manővereitől várják az ország függetlenségének a megvédését. Maguk a nép legszélesebb tömegei, elsősorban átfogó vezetés hiányában, de azért is, mert az ellenforradalmi rendszer gazdasági nyomorúsága, politikai elnyomása széles néprétegeket gazdaságilag és szellemileg deklasszált, megfélemlített és közömbössé tett, képtelenek voltak aktív ellenállásra a fasizmussal szemben. A középburzsoázia, a városi kispolgárság, az értelmiség egyes köreiben, a közigazgatásban és a hadsereg tisztikarában hosszú évt: zedekre visszanyúló tradíciója volt a németbarátságnak. A revizionista aspirációk megvalósulása, amelyek ezekben a rétegekben találtak legnagyobb visszhangra, a német fasizmus előretörésével és győzelmeivel voltak kapcsolatban és a második világháború elején végrehajtott „országgyarapítások", a fasiszta Németország kezdeti sikerei, csak fokozták ezekben a rétegekben a németbarát hangulatot. Szekfü Gyula így ír az ellenforradalmi magyar társadalomban végbement fasizálódási folyamatról: „Az államhatalmat kezükben tartók nézetei széles körökben találtak rezonanciára: vakságukban, éretlen korlátoltságukban, megokolatlan, sőt nemzetileg káros érzéseikben, németrajongásukban, zsidógyűlöletükben, angol- és oroszgyűlöletükben osztozott a középosztály nagy része, az iparos világban sok-sok kisember, egész a péklegényekig, a fővárosi üzemek alkalmazottaiból igen sokan, sokféle foglalkozásbeliek, akik ma sértve éreznék magukat, ha ebben a felsorolásban megemlíteném őket. A középosztály élén a hadsereg tisztikarának túlnyomórésze, Gömbös idejé,ől kezdve állt be tömött sorokban ebbe a menetbe. A kisembereket Szálasi hódította meg, s mikor kezébe került az államhatalom, egyesítette őket a középosztály azon részével, melyet még október 15. sem tudott felébreszteni. így történt, hogy felsőházi tagoktól kis inasokig, a magyar társadalom egész spektruma elbarnult, egyformán Nyugat felé menetelt, hogy német földön védje meg Hitlert-, aki már akkor tán halott is volt"1 1 . 11 Szekfü Gyula: Forradalom után. Bpest, Cserépfalvy, 51—52. 1.