Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 289 szatával is megelégedtek volna és kerültek mindent, ami az ellentéteknek nagyobb nyilvánosság előtt való feszegetését jelentette volna. Ezért javasolta Clémenceau, hogy tervezete megvitatását halasszák el. Valójában nemcsak elhalasztás történt, hanem a vitának zárt ülésre való áthelyezése is. A Legfelső Tanács december 6-án, miután néhány napirendi pontot elintézett, újból zárt értekezletre vonult vissza. Az öt nagyhatalom képviselőin kívül az értekezleten részt vett Dresel, az amerikai bizottság tagja is.122 Dresel jelenlétét az tette szükségessé, hogy beszámoljon Lersner német delegátussal folytatott megbeszéléséről és ismertesse a német álláspontot. Dresel információja alapján az a vélemény alakult ki, hogy a németek mégis^ csak aláírnak, tudomásulvéve, hogy a szóbanforgó kérdésben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország szolidárisak.123 Az amerikai közbenjárás, amelyről Crowe beszámol, korántsem történt egészen úgy, ahogyan azt francia és angol részről tudni vélték. Az újságok úgy informálták a közvéleményt, mintha amerikai részről igen keményen kioktatták volna a németeket és az amerikai békedelegáció eleinte személyesen utasította volna Lersner német megbízottat, hogy írják alá a szerződést. A valóság ezzel szemben az — amint erről Polk a Lansinghoz küldött táviratában beszámol —, hogy Dresel felkereste Lersnert és igyekezett megértetni vele, hogy Németország részéről bölcsebb, ha, tekintettel az elkerülhetetlenre, enged és közölte vele, hogy visszautasításuk rossz vért szülne az amerikai közvélemény körében.124 Az Egyesült Államok magatartása korántsem volt és nem is lehetett egyértelmű. Egyrészt még nem zárult le teljesen a békeszerződés ratifikációja körüli vita és nagy volt az ellentét a végrehajtó hatalom feje, a demokratapárti Wilson és a törvényhozó testületeket uraló köztársaságiak között. Felelős kormányzati körökben el akarták kerülni a látszatát a tegnapi szövetségesekkel való teljes szakításnak, bár az amerikai belpolitikai fejlődés fő tendenciája ebbe az irányba mutatott. Az Egyesült Államok párizsi delegációja különösen nehéz helyzetbe került, a francia közvélemény mérhetetlen csalódottsággal és elkeseredéssel látta, hogyan hagyja cserben a világháború fő haszonélvezője azt az országot, amely a háborúban nagy anyagi és vérveszteséget szenvedett és Oroszország után a legnagyobb mértékben viselte el a német megszállás következményeit. December elején egymást érték a szóbeli és írásos kérések, amelyek mind arra irányultak, hogy az amerikai küldöttség elutazásának elhalasztását kieszközöljék. Clémenceau maga is többízben fordult Polkhoz, az amerikai deiegáció vezetőjéhez, könyörögve, a szó igazi értelmében megalázkodva. Maga is látja helyzetének megalázó voltát,12 5 de úgy érzi, hogy mentenie kell, ami menthető. Á kétségbeejtő^ szituációban kimondja a keserű igazságot is, éspedig azt, uogy az Egyesült Államok jelenlegi politikája nélkül Németország nem merészkedett volna oly messzire.12 8 December 2-i levelében Clémenceau — a helyzet sürgető voltára való tekintettel — arra kéri Polkot, hogy kérését haladéktalanul továbbítsák 122 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. II. köt. 1919. 496.1. A zárt ülés menetéről Crowenak dec. 6-i távirata számol be. 123 Uo. 496. 1. 124 F. R.—P. P. C. 1919. XI. köt. 689. 1. 126 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. V. köt. 1919. 1053.1. Clémenceau levele. 126 Ua. 1053. 1. 19 Századok
