Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 285 a Jóvátételi Bizottságot, amelyről az elnök később dönt.9 5 A továbbiakban a külügyminiszter felszólítja a bizottság tagjait, hogj' lehetőleg december 6-a előtt üljenek hajóra és térjenek vissza az Egyesült Államokba.9 6 A külügyminisztérium november 27-i utasítását nyugtázva az amerikai békedelegáció vezetője, Polk, november 30-ról keltezett válaszában méltatlankodva emlékezteti feletteseit, hogy figyelmen kívül hagyják a bizottságnak a múltban folytatott helyes gyakorlatát. A bizottság — írja Polk — már több mint egy hónapja nagyon is ügyelt arra, hogy megértesse a Legfelső Tanáccsal, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt semmiféle bizottságban mindaddig, amíg a békeszerződés ratifikálása nem ment végbe.9 7 Polk válasza — ha utólagosan is — de nyílt beismerése annak a politikának, amelyet az Egyesült Államok október- és novemberben tegnapi szövetségesei irányában folytatott és amely közvetve kezére játszott az újjáéledő német imperializmusnak. Az amerikai lépés nagy megdöbbenést váltott ki Párizsban. November 29-i feljegyzésében Jusserand, Franciaország washingtoni nagykövete, ismerteti kormánya véleményét az amerikai külügyminiszterrel. Rámutat árrá, hogy mennyire letörné a franciákat az amerikai delegáció elutazása és milyen nagy reményeket keltene ugyanakkor a németekben. Hivatkozik arra, hogy el kellett halasztani a ratifikációs okmányok kicserélésére megállapított terminust, mivel német részről új és nem várt ellenvetéseket tettek. Most, amikor még fontos feladatok állnak megoldás előtt, az amerikaiak távozása azt a hitet kelti a németekben, hogy a szövetségesek együttműködése és ezzel ereje is már a múlté. Kormánya nevében arra kéri az Egyesült Államokat, hogy halasszák el rövid időre a békedelegáció elutazását és segítsék ezzel ig, hogy Németország abbeli reményei, amelyek a szövetségesek közötti ellentétekre épülnek, semmivé váljanak.98 Jusserand jegyzékét december 1-én Lansing továbbította Wilsonhoz, hozzáfűzve saját véleményét is.99 Azt javasolja, hogy az eredeti elhatározáson ne változtassanak és az amerikai delegációt december 6-áig rendeljék vissza. Hogy francia részről ragaszkodnak a Legfelső Tanács fennmaradásához, azon Lansing nem csodálkozik, minthogy annak a jelenlegi összetétele biztosítja a francia vezetést és azzal együtt Franciaország hegemóniáját az európai ügyek intézésében. Megnyugtatónak látja, hogy angol részről eddig még nem történt olyan irányú megkeresés, amelyet a franciák tettek, bár lehetségesnek tartja, hogy Franciaország nyomására ilyenre a jövőben számítani lehet. A német kérdésben nyilvánvalóan meglevő angol-francia ellentétekre célozva100 úgy vélekedik, hogy angol részről is túléltnek tekintik a Tanácsot. A komoly angol—francia ellentétek ellenére mégsem távolodás, hanem inkább közeledés figyelhető meg Nagybritannia és Franciaország között december folyamán. Tekintettel az amerikai szenátus döntésére, felvetődött a kérdés : a szövetséges nagyhatalmak — az Egyesült Államok részvétele nélkül — elég erősek-e ahhoz, hogy Németországgal szemben akaratukat kikényszerít-05 Ua. XI. köt. 673. 1. 96 Ua. XI. köt. 673. 1. 97 Ua. XI. köt. 679. 1. 98 Ua. XI. köt. £73—674. 1. 99 Ua. XI. köt, 680—682. 1. íoo Igen érdekes ebből a szempontból Polk feljegyzése a Lloyd Georgezsal folytatott beszélgetésről 1919. nov. 24-én. F. R.—P. P. C. 1919. XI. köt, 676. 1.
