Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
280 ZSIGMOND LÁSZLÓ előbb eleget tettek a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségeiknek6 6 — úgy ettől különösebben nem kellett tartaniok. Ellenkezőleg — az idő az ő javukra dolgozott, amint az amerikai szenátusban folyó vita is mutatta. * A november 1-i jegyzékkel egyidőben, illetve annak kiegészítéseképpen a szövetségesek jegyzőkönyvet juttattak el a német kormányhoz, mely a fegyverszüneti egyezményben vállalt, de be nem tartott kötelezettségeknek a felsorolását tartalmazta. A jegyzőkönyv, mely Németország szerződésszegéseit sorolta fel6 7 , korántsem volt teljes, amint erre Simson német megbízottal való beszélgetés alkalmával Berthelot utalt is68 . Ha nem is volt teljes, mégis annak a bizonysága volt, hogy Németország nem hajlandó tudomásulvenni vereségét és a győztes hatalmak közötti ellentéteket kihasználva új, számára előnyösebb helyzetet kíván teremteni — ezúttal kedvezőbb körülmények között, mint 1919 júniusában. Úgy látszott, hogy ez alkalommal — a főbb kérdésekben — nem alakul ki vele szemben a győztes nagyhatalmak egységes fellépése és nem sikerül — közös katonai fellépéssel való fényegetéssel — kierőszakolni a békeszerződés életbelépését. A Legfelső Tanács november 1-i ülésén, ugyanakkor,, amikor elfogadták a Németországhoz intézendő jegyzék végleges szövegét, elhatározták, hogy a német kormányt felszólítják, hogy november 10-ére küldje el megbízottait Párizsba6 9 . Ami a békeszerződés életbelépésének időpontját' illeti, általában az a vélemény alakult ki, hogy arra november végén sor kerülhet7 0 , bár — elsősorban francia részről — utaltak arra, hogy különböző forrásból származó értesülések alapján minden jel arra mutat, hogy Németország nem akarja aláírni a fegyverszüneti egyezmény benemtartásáról szóló jegyzőkönyvet. Már pedig a szerződésszegések elismerése és jóvátétele előfeltétele volt a békeszerződés életbelépésének. Ismerve a német vezető körök szándékait, nem véletlen, ha az eljövendő hetek és hónapok vitáinak a középpontjába éppen a jegyzőkönyv egyes pontjai és kitételei kerültek. A Legfelső Tanács november 21-i ülésén Éerthelot ismertette annak a beszélgetésnek a tartalmát,' melyet előzőleg a békekonferencia főtitkárának, Dutastanak a jelenlétében folytatott Simson és Lersner német megbízottakkal7 1 . A megbeszélés középpontjában a november 1-i jegyzék és az ahhoz csatolt jegyzőkönyv állott. Német részről számos kérdésben kértek felvilágosítást, de jellemző, hogy elsőnek az Egyesült Államok távolmaradásából eredő helyzet esetleges következményeit feszegették7 2 . Berthelot igyekezett lehűteni a németek abbeli reménységeit, mintha az Egyesült Államok távolmaradása befolyásolhatná a békeszerződés érvényességét és kizárná életbelépését. A Legfelső Tanács november 20-i határozata értelmében közölte a német meg -88 Ua. VIII. köt. 864. 1. 67 Ua. Vin. köt. 865—868. 1. 68 Ua. IX. köt. 288. 1. „Berthelot úr biztosította Simson urat, hogy a jegyzőkönyv csupán bizonyos szerződésszegéseket (violations) sorolt fel, többek között; a szövetségesek nem szándékoztak a többit szóvátenni." 09 Ua. VIII. köt. 865. 1. A tárgyalások feladataival a már említett jegyzék befejező része foglalkozik, célja az volt, hogy a békeszerződés életbelépésének előfeltételeit biztosítsa. 79 Ua. IX. köt. 87. 1. 71 Ua. IX. köt. 287—290. 1. 72 Ua. IX. köt. 287. 1.
