Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
278 ZSIGMOND LÁSZLÓ francia és angol részről eljuttatták a békekonferencia elnökéhez a kért feljegyzéseket. A jelentések és a vita alapján a Legfelső Tanács október 29-i értekezlete úgy döntött, hogy a fegyverszüneti egyezmény egyes rendelkezéseinek a megszegéséről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a német kormány megbizottainak a békeszerződés életbelépése előtt kell aláírniok. Németországnak vállalnia kell, hogy meghatározott időn belül eleget tesz kötelezettségeinek, viselve annak a kockázatát, hogy — nemteljesítés esetében — a szövetséges és társult hatalmak élni fognak a megtorlás eszközeivel4 7 . A franciák részéről benyújtott anyagban megtalálható az a német jegyzék, melyet Nudant tábornok a Szövetséges Állandó Fegyverszüneti Bizottság (Interallied Permanent Armistice Commission) elnöke továbbított Focli marsaihoz48 . Az 1919. október 12-ről keltezett jegyzékben német részről visszautasítják a szövetségesek számos követelését, majd kioktató hangon megállapítják, hogy amíg a békeszerződést a szövetséges és társult hatalmak nem ratifikálták, az nem tekinthető érvényben lévőnek, ennek folytán a szerződés alapján Németországra háruló előírt kötelezettségek sem követelhetők meg. A jegyzék öntelt és kihívó hangja világos jele volt annak, hogy a német imperialisták és militaristák nem hajlandók belenyugodni vereségükbe. A fegyverszüneti egyezmény számos és nem lényegtelen rendelkezésének a semmibevevése és megszegése jó alkalmul szolgált Németország számára, hogy egyrészt kipróbálja saját erejét, másrészt kitapogassa ellenfelei gyenge oldalait. Tekintettel arra, hogy a fegyverszüneti egyezmény végre nem hajtott rendelkezései lényegében egybeestek a békeszerződés egyes pontjaival,4 9 egyben Németországnak azirányú törekvését jelezték, hogy semmissé tegye a Versaillesban aláírt egyezményt is. A legyőzött, de meg nem semmisített német Imperializmus növekvő ellenállása nem annyira a múlt (a fegyverszüneti egyezmény, békeszerződés), mint inkább a jövő ellen (békeszerződés életbelépése) irányult. Ez az összefüggés nem maradt rejtve azók előtt sem, akik a Legfelső Tanács számára az október 30-i ülésen a békeszerződés életbelépésével kapcsolatos és Németországhoz intézendő jegyzék tervezetét elkészítették5 0 . Ha ezt a javaslatot összevetjük az október 18-án megvitatott és elfogadott tervezettel5 1 , úgy a különbség szembeszökő, és ezt a vita folyamán elfogadott módosítások és kiegészítések csak fokozzák5 2 . Az új tervezet a békeszerződésnek két igen fontos pontja köré csoportosítja mondanivalóját — és nem minden célzat nélkül. Az első rész hangsúlyozza, hogy miután egyrészt Németország, másrészt a szövetséges és társult nagyhatalmak közül három ratifikálta a békeszerződést, létrejöttek a feltételei a békeszerződés életbelépésének. Ez — ha burkoltan is — de figyelmeztetés kívánt lenni, hogy Németországnak v eleget kell tennie a Versaillesban vállalt kötelezettségeinek, tekintet nélkül arra, hogy az Egyesült Államok ratifikálta a szerződést vagy sem. A második rész idézi a békeszerződés befejező részének azt a passzusát, miszerint a békeszerződés életbelépésével egyidőben esedékessé válnak a határidők is. És ez a jegyzéknek legfontosabb, a békeszerződés huzavonája körüli vita lényegére utaló része. * 47 Ua. VIII. köt. 805. 1. 48 Ua. VIII. köt. 816—817. 1. 49 Ua. VIII. Köt. 830. 1. f0 Ua. VIII. köt; 839—841. 1. 51 Ua. VIII. köt. 704—705. 1. 62 Ua. VIII. köt. 830—833. 1.
