Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
A VERSAILLESI BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE (1919. június 28.-1920. január 10.) 1919. június 28-án Németország képviselői Versaillesben aláírták a békeszerződést1 és ezzel, német-antant viszonylatban, lezárult a nemzetközi életnek a fegyverszünet utáni, eseményekben és fordulatokban gazdag, újabb háború veszélyétől sem mentes szakasza. A békeszerződés aláírását megelőző hónapokban, hetekben, az utolsó napokban, sőt órákban is a győztes nagyhatalmak egységét tüntető módon bizonyító intézkedésekre volt szükség ahhoz, hogy Németországot a békeszerződés feltétel nélküli elfogadására kényszerítsék. A katonai akció szükségessége, számolva azzal a lehetőséggel, hogy német részről megtagadják a békefeltételek elfogadását, már 1919 tavaszán felmerült. Előkészítésére a Legfelső Tanács április 8-i határozata2 értelmében bizottság ült össze, melynek francia részről Foch marsai, .amerikai, angol és olasz részről pedig Bliss, Henry Wilson és Diaz tábornokok voltak a tagjai; 1 Der Friedensvertrag von Versailles. Berlin 1919. A békeszerződés aláírásának aktusáról szóló jegyzőkönyv: Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference. 1919. III. köt. 421—423. 1. (A továbbiakban F. R.—P. P. C. 1919. címen rövíditve a kötet számának megjelölésével. A sorozat tizenhárom kötete gazdag anyagot tartalmaz. Igen hasznos munka a XIII. kötet, amely a békeszerződés egyes pontjaival kapcsolatos előzetes, illetve utólagos eseményekre is utal. A kötet 1947-ben jelent meg, elkészítésére még 1943 októberében adott utasítást Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Az elképzelés nyilvánvalóan az volt, hogy a második világháború befejezése után a Németországgal való viszonyt —- többek között — éppen a versaillcsi békeszerződés tanulságai alapján rendezzék. Hogy ez mennyiben történt, illetve nem történt meg, erről napjaink eseményei tanúskodnak.) A fegyverszüneti egyezményeknek, a békeszerződést megelőző jegyzékváltásoknak stb. értékes gyűjteménye a „Kommentar zum Friedensvertrage" (szerkesztő : Walter Schücking) című sorozat, amelynek első kötete : „Urkunden zum Friedensvertrage von Versailles vom 28. Juni 1919" címen (Herbert Kraus és Gustav Rüdiger szerkesztésében) 1920-ban jqlent meg. A vcrsaillesi békeszerződés náci kommentálása a Fritz Berber által összeállított kétkötetes „Das Diktat von Versailles" című munka. Ribbentrop német külügyminiszterelőszavával jelent meg 1939-ben, mintegy illusztrálni kívánva a versaillesi békeszerződés már majdnem teljes felszámolását. 2 F. R.—P. P. C. — 1919. V. köt. 532. 1. A Legfelső Tanács mint a Tizek Tanácsa kezdődött. Később ez a testület két részre vált: a) Négyek Tanácsa (Wilson, Lloyd Gfcorge, Clémcnceau, Orlando), illetve az olasz küldött távollétében Hármak Tanácsa : b) az Ötök, illetve a Külügyminiszterek Tanácsa. A németekkel kötött békeszerződés aláírása ut án mint legfelső szerv megszűnt és helyébe az öt nagyhatalom delegációjának a vezetőiből álló tanács lépett. (The Council of Heads of Delegations). A továbbiakban is — ami a szóhasználatot illeti — megmaradt a Legfelső Tanács elnevezés.
