Századok – 1957

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227

MAGYARORSZÁG BELÉPÉSE A NEMZETEK; SZÖVETSÉGÉBE 243 demokrata párt aránylag nagy befolyása és különösen érzékenyen érintette őket a bécsi magyar emigráció. A sajtóban vérmes reményektől duzzadó cikkek láttak napvilágot. A Budapesti Hírlap azt a tényt, hogy a kormány átmenetileg megtagadta a békeszerződés 71. pontjának végrehajtását, úgy tüntette fel, mint védekezést a „vörös veszéllyel" szemben. Híreket közölt arról, hogy az osztrák csapatok nyomában „vörös bandák" nyomulnak be az átadott területekre és ehhez a koholmányhoz a következő kommentárt fűzte : „Magyarország nem tűrhet határán új vörös tűzfészket, s ha a magyar kormány ma még erős kézzel fékezi meg a kezeügyébe jutó itt-ott felbukkant izgága csoportokat, kérdés : holnap nem az antant ad-é majd biztatást neki arra, hogy újból megszállva rendet teremtsen a már osztrák-vörös kebelre ölelt szerencsétlenné tett területeken."5 3 Ha e merész várakozások alaptala­noknak is bizonyultak, a kormánynak mégis sikerült Olaszország közvetíté­sével a velencei egyezményben5 4 némi engedményhez jutnia, aminek ered­ményeként Sopront és környékét megtarthatta. A burgenlandi konfliktus azonban kedvezőtlenül befolyásolta Magyar­ország népszövetségi felvételének esélyeit. Jóllehet a kisantant az Ausztriának ítélt területek kérdésében valóban nem volt érdekelve, a Magyarország fel­vétele ellen folytatott akciójában ezt az érvet is felhasználta. Nem térhetett egyszerűen napirendre a kérdés felett a nagy antant sem. Franciaország érde­keit ugyan szintén nem érintette közvetlenül a burgenlandi probléma, mégis a francia politikának nagyon óvakodnia kellett attól, hogy áldását adja az olyan nehezen létrehozott békerendszer bármily jelentéktelen megbontására. Számolni kellett természetesen Ausztria tiltakozásával is, hiszen az osztrák kormány már úgyis a Népszövetség támogatását kérte, amit azonban a tanács egyelőre elhárított magától. Három nappal a kiürítés felfüggesztése után Baranyai Zoltán-aggasztó híreket közölt Genfből. A Népszövetség főtitkárával folytatott beszélgetése alapján azt jelentette, hogy a magyar kormány lépését népszövetségi körök­ben a nemzetközi szerződések megszegéseként értelmezik. Ez Baranyai szerint „ . . . hátrányos lehet kilátásainkra vonatkozóan, hacsak a szövet­séges hatalmak illetékes fóruma nem fedezi a magyar kormány álláspontját." Baranyai azt javasolta, hogy a kormány egyezzék bele az átadásba egy olyan titkos megállapodás mellett, melynek értelmében Ausztria feltétel nélkül magára vállalja Magyarország felvételének támogatását. A Bethlen­kormány ezt az indítványt figyelmen kívül hagyta. A magyar uralkodó körök számára pillanatnyilag fontosabb volt a békeszerződés bármily csekély jelen: tőségű korrekciója, mint a népszövetségi tagság. Ugyanakkor azonban fontos volt a kormány tekintélyének megóvása is. A kormány már nyilvánosan exponálta magát a belépés mellett és a jövőre nézve feltétlenül szükségesnek tartotta Magyarország felvételét. Az elutasítás vagy a kényszerű visszalépés egyformán kényelmetlen lett volna. A kormány már augusztus elején felkérte Apponyi Albertet, hogy 63 Budapesti Hírlap 1921. aug. 21. 54 A velencei konferencia (1921. okt. 11—13-án) a békeszerződéstől eltérően Sopronban és környékén népszavazást írt elő annak eldöntésére, hogy e terület Ausztriá­hoz, vagy Magyarországhoz csatoltassék-e. A népszavazást december 14-én és 15-én tartották; meg, amelynek eredményeként a velencei egyezményben megjelölt terület Magyarországhoz csatlakozott. 17*

Next

/
Thumbnails
Contents