Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
228 SZ. ORMOS MÁRIA Már a megalakulás pillanatában kitűnt, hogy a győztes nagyhatalmak nem tudják, de nem is akarják egyesíteni az összes államokat. Szovjetoroszországot és a Magyar Tanácsköztársaságot eleve kizárták a szövetségből, megegyezve abban, hogy felvételük csak „nemzeti", értsd : kapitalista kormány alakulása esetén válnék lehetségessé. De nem foglalt helyet a szövetségben valamennyi kapitalista állam sem. Nem beszélve arról, hogy a legyőzött országok egyelőre a Népszövetség sáncain kívül néztek farkasszemet a győztesek blokkjával — az egyik győztes főhatalom, az Amerikai Egyesült Államok is távolmaradt, sőt mi több, a Párizs környéki békéket sem ratifikálta. A párizsi békekonferencián ugyanis az amerikai imperializmus Wilson-féle terjeszkedési programja több kérdésben vereséget szenvedett, aminek hatásaként az Egyesült Államokban az elszigetelődési politika került előtérbe. A szenátus többsége elvetette a wilsoni politikát, annak az amerikai imperializmusra csak kevés haszonnal járó eredményeivel, többek között a népszövetségi alapokmánnyal együtt. A Népszövetségben helyet foglaló hatalmak egységét pedig a különböző európai és a tengerentúli kérdésekben feszülő ellentétek bontották meg.2 Noha a vezető európai politikusok minden erejükkel igyekeztek demonstrálni a Népszövetség egységét, erről legfeljebb egy kérdésben, nevezetesen a szovjetellenesség kérdésében lehetett beszélni. Ami azonban a szovjetellenes tervek módozatait illeti, azt, hogy mely államokat és milyen intenzív fokon használjanak fel, e tekintetben az egyes hatalmak között további ellentétek merültek fel.3 A népszövetségi eszmét, amely a népek békés egymásratalálását, egyenjogúságát proklamálta, s amely az örök békét hirdette, a széles európai közvélemény kezdetben megnyugvással, sőt lelkesedéssel fogadta. Wilsont, mint a Népszövetség „atyját", a háborúba belefáradt népek a béke új apostolaként ünnepelték. A kiábrándulás azonban a békefeltételek ismertté válásával hamarosan bekövetkezett.4 A Népszövetség igazi jellegét a kommunisták hamarosan kitapintották. „A Népszövetség annyira magán viseli a háborúból való származásának minden jegyét, annyira elválaszthatatlanul összefügg a versaülesi szerződéssel, annyira távol áll minden ízében a nemzetek egyenjogúságának tényleges megteremtésétől s a nemzetek békés együttélésének reális esélyeitől, hogy úgy hiszem, a Népszövetséggel szemben elfoglalt elutasító álláspontunk érthető és nem szorul további kommentárra"5 — válaszolta Lenin Farbmannak, az Observer és a Manchester Guardian tudósítójának a Népszövetségre vonatkozó kérdésére 1922. október 27-én. Leleplezte a Népszövetség imperialista voltát a Magyar Tanácsköztársaság sajtója is. A Népszava 1919. április 30-i számában Kapitalista világszövetség címmel emlékezett meg a Népszövetség megalakításáról. A cikk 2 Lásd : V. P. Patyomkin: Az újkori diplomácia története (1919—1939). Bpest, Szikra, 1950. 16—281.1. —Zsukov: A Távol-Kelet a nemzetközi politikában (1870—1945) Bpest, Szikra, 1953. 289—333. 1. — O. M. Qathorne—Hardy: Histoire des événements internationaux de 1920 ä 1939. Paris, 1946. 5—139. 1. stb. 3 Lásd uo. 4 A Népszövetség megalakulására és jellegére lásd : V. P. Patyomkin, i. m. 30—35, 36—38, 47—50.1. —A Nemzetek Szövetsége célja és szervezete. (Bevezette és jegyzetekkel ellátta Faluhely Fereno dr. Genf 1921). — Irk Albert: A Nemzetek Szövetsége. Bpest, 1921. — Vladár Ervin: Mi is a Népszövetség? Bpest, 1930. — Horváth Jenő: A gyarmati mandátumokról. Külügyi Szemle, 1921. 153—170. 1. stb. 6 V. I. Lenin: Művei. 33. k. Bpest, Szikra 1953. 385. 1.
