Századok – 1957
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198
212 l'ACH ZSIGMOND PÁL Ezt a levelet küldte el tehát Görgey Damjanichnak a világosi fegyverletétel után Buturlin cári tábornok révén, s e levélhez fűzte Rüdiger gróf hasonló értelmű válaszát, ill. kísérőlevelét63 . tudnék kezeskedni ellenséges hadifoglyok iránt. Azért közlöm ezt Veled, mert ez idő szerint nyilván ez érdekel Téged a legjobban. — S most áttérek soraid megválaszolására, melyeket két hadiköveted révén vettem kézhez és gróf Rüdiger tábornok úr őnagyságával közöltem. —Amiként Te, úgy én is feltételeket akartam szabni, ám a bár udvarias, de egészen határozott válasz ez volt: a cári orosz hadsereg nem azért jött Magyarországba, hogy tárgyaljon, hanem azért, hogy (ellenfelét) megverje, s ugyanez a válasz érvényes Rád s az összes többi csapat- ős várparancsnokokra is. — így hát csak az marad hátra mindenegyes parancsnokunk számára, hogy mérlegre tegye, melyik kötelesség szentebb : vajon az, hogy személyes becsvágyával törődjék és ennek még sok ember életét és egészségét feláldozza, vagy az, hogy a hazát s annak szerencsétlen békés lakosait megóvja a háború további nyomorúságától. Az én nézetem s a parancsnokságom alatt álló legbátrabbaké az, hogy nekünk már semminő más kötelességet nem lehet teljesítenünk, mint azt, hogy szegény, sokat sújtott hazánkat minden olyan szenvedéstől megkíméljük, amelyéri már semmiféle kárpótlást sem tudunk számára nyújtani. Fontold ezt meg s hidd el nekem, hogy én azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy éppen azok, akik a veszély pillanatában a leggyávábban viselkedtek, hasonló pillanatokban, amikor nekik már többé nem kell ve,szélytől félniök, a legnagyobb szájat nyitják. Őfensége Paskievics herceg tábornagy úr azt a kijelentést tette : a maga részéről semmiféle feltételt előzetesen nem fogadhat el, de azt hiszi, az irántunk tanúsított bánásmóddal kiérdemelte a vár helyőrségének bizalmát ; tárgyalásba Őfensége már csak azért sem bocsátkozhatik, mert akkor lehetetlenné válnék számára, hogy az osztrák körülzáró hadtestet orosszal váltsa fel, ami a vár Őfelsége a Cár csapatainak történő feltétlen átadása esetén könnyen megtörténhetik s meg is kell, hogy történjék. Én Neked, a vár parancsnokának nem parancsolhatok, sem tanácsolhatok; legföljebb kérhetlek Téged, hogy szívedet inkább nyisd meg az emberiesség, semmint a becsvágy előtt." 63 Rüdigernek Damjanichhoz intézett kísérőlevele német fogalmazványban szintén fennmaradt a cári külügyminisztérium levéltárában. KaHuejisipiiH MJJH r. 18i9. JICJIO N° 1538. 165. — Szövege a következő : „Vom Kommandanten Kis-Jenő, den 2-ten (14-ten) August 1849. des 3 ten kais. russischen Armee Korps An Hwg. Damjanich, Befehlshaber der Festung Arad. Der Oberst Chrulow, Befehlshaber einer Abtheilung meines Armee-Korps, hat mir berichtet, daß Euer Hochwohlgeboren sich bereit erklärt haben die Waffen zu strecken, wenn Sie von mir dazu veranlaßt würden. Daher fordere ich Sie auf, dem Beispiele des Oberbefehlshabers Ihres Heeres zu folgen und die Waffen ohne alle Bedingung zu strecken ; ich meiner Seits mache mich anheischig, Sie mit der Garnison von Arad in aller Sicherheit nach Groß-Wardein transportieren zu lassen, wo der Oberbefehlshaber des kais. russischen Heeres, der Fürst von Warschau sich befindet , wie ich solches schon hinsichtlich des Befehlshabers Görgey und seiner Truppen fethan habe. Gleichzeitig mit gegenwrä tigern Schreiben wird Ihnen eine in gleichem inne lauten (sie!) Aufforderung von Hwg. von Görgey zukommen.'' Az irat aljára a következő jegyzet van rávezetve : „(Dem General Buturlin zur Besorgung übergeben.)" A kísérőlevél utolsó előtti mondatával kapcsolatban meg kell jegyezni : Görgeyt Rüdiger már augusztus 14-én este Kisjenőről Nagyváradra, Pasldevics főhadiszállására irányította ; ugyanakkor hirdetményben tette közzé, hogy a tábornokokat és tiszteket szintén ugyanoda fogja szállíttatni. Azonban — mint ismeretes — az egy Görgey Artúron kívül végül is senki sem jutott el Nagyváradra: a többiek — Haynau és Paskievics megegyezése alapján — Sarkadra, Gyulára, majd Aradra kerültek. Ez lett Damjanich s az aradi várőrség tisztjeinek sorsa is. (L. Steier, i. m. II. 261—262. 1. stb.)
