Századok – 1957
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198
KIADATLAN GÖRGEY-IRATOK 1849 AIJGUSZTUSÁBÓL 207 Mint látnivaló, a Görgey István által közölt pontok s a Rüdigernek valóban átnyújtott kívánságok között elég jelentős eltérés áll fenn. Ha a Görgey István-féle 1., 3., 4. és 6. pont tartalmilag meg is egyezik iratunk 2., 4.,-5., ill. 3. pontjával, annál kevésbé mondható ez Görgey István 2. és 5. pontjáról, amely formailag iratunk 1. és 6. pontjának felel meg. Az összevetésből kiderül: 1. Míg Görgey István szerint bátyja amnesztia kieszközlését kérte ,,az egész hadsereg és hozzá csatlakozott polgári sorsúak részére"3 6 , addig a valóságban csak azt az óhaját nyilvánította, hogy a katonákat, kivált a korábban osztrák szolgálatban álltakat, ne adják ki az osztrák hatóságoknak. A hadsereghez csatlakozott polgári állású személyekről a kívánságok sorában egyáltalán nem tett említést — sem ebben, sem más pontban ; számukra nem kért semmit; róluk csupán a kérések felsorolása után, levele befejező részében beszélt s szigorúan tájékoztató jelleggel. Görgey tehát még az utolsó óra utolsó perceiben, mint nemcsak a katonai, hanem a polgári főhatalomnak is birtokosa, még a végső kérdésben is különbséget tett tisztjei és a sereghez csatlakozott polgári állású személyek között3 7 . 2. Míg Görgey István szerint bátyja, ha nem is fegyverletételi feltételként, de legalább a feltétlen megadáskor átnyújtott „méltányos óhajtás" formájában, politikai jellegű kérést is nyilvánított : közbenjárást az 1848-as alkotmány helyreállítása dolgában, — addig a valóságban erről egy szó sem esett: a cári közbenjárásra irányuló kérelem a lehető legáltalánosabb formában volt megfogalmazva s még a harcban résztvettek amnesztiájának kieszközlését is csak nagyon burkoltan fejezte ki. Mi szerepelt, mi nem a Rüdigernek átadott kívánságjegyzékben, a bekövetkezendők szempontjából nem bírt jelentőséggel. De hogy mi fog bekövetkezni, azt augusztus 13-án — mint ismeretes — még nem lehetett előrelátni. Görgey ekkor még nem minden alap nélkül reménykedhetett a cári közbenjárás esetleges sikerében3 8 . Az a tény tehát, hogy még a ,,méltányos óhajtások" Ero BeJiwqecTBa HMnepaTopa PocciiicKaro. 3TH jimia rpawaancKoro BeaoMCTBa 0CTai0TCH B" Biuiarouie H o>Kn/iaioT" npnöbiTin Ty«a HMnepaTopcKO-PocciíícKofi KOMHCCÍH, KOTopaa 6bi ynojiHOMOMeHa 6wjia npHHHTb B" cBoe Beflmie KaK" ocoö", Tan" h HaxoÄflineeca TaM TocyflapcTBeHHoe HMymecTBo. _ • Bmiaroiu", 13. AßrycTa 1849 róna. no«nncan'' Apryp" reprefi , (rcnepa.i) Megjegyzés: " jellel a L-t, e-vel az egykorú "b-t jelöltük. 88 Kiemelés tőlem — P. Zs. P. 37 Görgey István éles gúnnyal szól azokról a „polgári elemekről", akik ez utolsó napokban azt híresztelték : „Görgey most a kormány és országgyűlés tagjait készakarva nem foglalta belé a capitulatióba, . . . hanem csak a katonákat"; „Görgey itt most kövér capitulatiót köt az oroszokkal katonái számára ; és bizonyosan rajtunk azáltal bosszulja meg magát, hogy nekünk képviselőknek, minisztereknek, szóval a polgári elemnek nem juttat belőle 1" (I. m. III. 593, 598.1.) Nos, a kapitulációba való beiktatásról vagy be nem iktatásról valóban nem volt szó, hiszen feltétel nélküli megadásra került sor ; de a különbségtétel Görgey Artúr részéről mégis, még ekkor is megtörtént — a „méltányos óhajtások" írásbafoglalásánál. 38 Rüdiger, átvéve a kívánságok jegyzékét, engedélyt adott a tiszteknek kardjuk s ingóságaik megtartására, egyben megígérte, hogy a többi kérést pártolóan fogja felterjeszteni. (Görgey Artúr, i. m. II. 385. 1.; Görgey István, i. m. III. 615—616. 1.; Gelich, i. m. III. 865. 1. stb.) A továbbiakban Paskievics, Ferenc Józsefhez és Schvvarzenberghez
