Századok – 1957

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198

200 PAOH -ZSIGMOND PÁL szában egyrészt kijelentette : „nekünk mint becsületes embereknek mindaddig küzdenünk kell, míg a mi békés polgártársaink a leigáztatás veszedelmétől meg nem szabadultak, vagy pedig mi magunk az egyenetlen küzdelemben dicsőségesen el nem bukunk", — másrészt felajánlotta közvetítését a cári főparancsnokság és „Magyarország ideiglenes kormánya" között. A kormány — amely Görgey, ill. Bónis Sámuel kormánybiztos részéről tájékoztatást kapott a rimaszombati hadikövetségről, valamint a Rüdigerrel folyt levélváltásról — Szegeden július 29-éről 30-ára hajló éjjel tartott ülésén foglalkozott _a kérdéssel9. A minisztertanácsi határozat joggal rótta meg Görgeyt, amiért a Katlarov—Rüdiger-féle, „egyenesen ä haza zászlóinak elhagyására felhívó" ajánlatot hadtestparancsnokainak még a kormánnyal való közlés előtt megfontolás céljából kiadta, s amiért a harc céljaként a 48-as alkotmányra hivatkozva, negligálta a függetlenségi nyilatkozatot; ezért Szemere Bertalan miniszterelnököt s gróf Batthyány Kázmér külügyminisztert kiküldte Görgey főhadiszállására, hogy Görgeynek a kormány iránti magatartásával kapcsolatos problémákat tisztázzák, másfelől, hogy a cári seregek parancsnokságával való érintkezést továbbfolytassák. A Szemere és Batthyány küldetéséből létrejött s Görgey közreműködésével Cseodajev, ill. Rüdiger tábornok révén Paskievicshez juttatott első (augusztus 5-én Nagyváradról útnak indított) és második (augusztus 6-án Gyapjún szerkesztett) államiratnak a cári külügyminisztérium levéltárában nem sikerült nyomára akadnunk ; ismeretes10

azonban, hogy ez iratokban egyre inkább kifejezést öltött az a 9 A minisztertanácsi jegyzőkönyvet közli német fordításban Sleier, i. m. II. 129. kk., magyarul Barta, i. m. 797. kk. — A jegyzőkönyvben csak a sajószentpéteri válaszlevélről van szó ; de az előbb említett július 30-i levélből kétségtelen, hogy a kormány megkapta az alsózsolcai válaszlevelet is. 10

Görgey Artúr (i. m. II. 320 kk.), Szemere (i. m. II. 107. kk.), Horváth Mihály (i. m. III. 436. kk.), Görgey István (i. m. III. 335. kk.), Gelich (i. m. III. 806.kk.) többékevésbé részletesen szólnak az államiratokról, de azok szövegét nem adják. Steier (i. m. II. 154—156. 1.) közli Görgeynek Cseodajev tábornokhoz augusztus 5-én Nagyváradon kelt levelét; ebből kiderül, hogy első államiratként voltaképpen az a — már említett — levél szolgált, amelyet július 30-i makói keltezéssel a kormány Görgeyhez címezett. Ugyanerre a következtetésre jut Barta (i. m. 839. 1.), aki a július 30-i levelet újból kiadta (i. m. 801—804. 1.). A második államirat szövegét nem bírjuk — Barta szerint (i. m. 839. 1.) francia nyelvű valószínű fogalmazványa megvan a Borsod—Miskolci Múzeum 1848—49-es iratanyagában; keletkezését megvilágítja Szemere Bertalannak Nagyszalontáról Kossuthhoz intézett augusztus 7-i levele. (Közölve Steteméi, i. m. II. 159—162. 1.) — Sokszor közlésre került viszont a — második államirat tartalmára kétségtelenül hatást gyakoroló — augusztus 4-én Aradon kelt és augusztus 6-án Nagyszalontán kézbesített Kossuth-levél. Először Kemény Zsigmond tette közzé a Pesti Napló 1867. évi szeptember 24-i számában, Kossuth kompromittálása végett, adalékként ahhoz a Kossuthot támadó cikksorozathoz, amely az 1867. augusztus 20-i váci levél hatásának paralizálása céljából látott napvilágot a Pesti Napló 1867 szeptember—októberi számaiban. (Vö. Fach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon. Századok, 1955. 1. szám. 43, 69. 1.) Utóbb közölte Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1868.11. 275. 1.; Görgey István, i. m. III. 341—342. 1.; Steier, i. m. II. 81—82. 1.; Barta, i. m. 820—821. 1. Végül Aradon, augusztus 10-én a kormány egy harmadik államiratot is szerkesztett — 1. Görgey Artúr (i. m. II. 338—339. 1.), Görgey István (i. m. III. 389. 1.) Steier, (i. m. II. 204—205. 1.), de szövege csak Bartánél (i. m. 840—843. 1.) — amely már nyíltan felajánlotta a koronát a cári család egy hercegének. Ennek elküldésére, a közbejött események miatt, már nem került sor. Megjegyzendő, hogy az államiratokkal kapcsolatban Görgey Artúr utólag azt a látszatot akarta kelteni, mintha ezek elküldését maga eleve céltalannak tartotta volna,