Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
190 MAltKÓ ÁRPÁD haza. Károlyi erősen tépelődik jövő tervei felől s nem tud határozni. ,, . . . ha az egész hadunkat összegyűjthetnők, egy órában öt helyen is rá lehetne csapni. Ha időt adunk neki, rendbeszedi magát s akkor félünk tőle és kerüljük. Mit tegyek? Hová menjek és kivel?"7 4 Károlyinak erre a jelentésére Rákóczi április 18-án válaszolt. Tudatja, hogy 200 000 forintot küldött Kruesay főhadbiztos útján. A Dunántúl folyó fontos hadműveletek most igen lekötik. Örömmel veszi tudomásul Károlyi harcvonalának előrehaladását, szeretné, ha Orosz Pál hadteste is csatlakozna ehhez, mert hogy mit csinál most, azt Rákóczi nem tudja. Ha Rákóczi idejében megtudja az Erdélyből kivonuló császári sereg pontos útvonalát, akkor valamelyik tiszai átkelőnél, Szolnoknál, Tokajnál vagy Ősegénél fogja azt feltartóztatni.7 5 A remélt fegyverszünet híre mindkét hadakozó felet ezekben, a napokban már nagyon foglalkoztatta. Mind a kettőnek érthető módon az volt a célja, hogy amikor a fegyvernyugvás és az azután következő fegyverszünet életbelép, addig igyekezzék állásai helyzetét javítani. Az Erdélyből való kivonulásra Rabutin a császár parancsát, amely április 7-én kelt Bécsben, végre megkapta, s most már komolyan hozzáfogott annak megszervezéséhez.7 6 Igyekezzék — így szól a császári parancs — a Tiszát lehetőleg még a fegyverszünet kezdete előtt elérni. Ezt megelőzőleg lássa el élelemmel Nagyváradot, szabadítsa fel Szolnokot, hogy Buda felé legyen összeköttetése. Erdélyben csak 5 ezredet hagyjon hátra. Bár Rabutin az április 7-i rendeletet már régebben megkapta, de mivel csapatai olyan siralmas állapotban voltak és sem az ígért pénzküldemény, sem ruházat meg nem érkezett, újoncokat, lovakat sem kapott, — elindulni nem volt képes. Élelmiszerekben is nagy volt a hiány és a kedvetlen, gyenge helyőrségeket a kuruc portyázok állandóan 1 zaklatták, állandóan folytak portyázó harcok mindkét oldalról elég sok veszteséggel. Orosz Pál, mint Károlyi írja, folyton panaszkodik, segítséget kér, mert több oldalról fenyegeti őt Tököli rác hada és nincs se kenyere, se szénája. A legnagyobb baj Károlyi szerint a pénzhiány.7 7 ' Későbbi leveleiben az egymásnak ellentmondó hírekről számol be, vagyis nem tudja pontosan megállapítani, hogy merre fognak a németek kimenni. Az az egy bizonyos, hogy az élelemgyűjtés központja Nagyvárad. Itt most már nincs alkalom a portyázásra, mert az ellenség túl van a Maroson. Ő maga szívesen menne reájuk, de legfeljebb 300 lovassal mehetne, s akkor az ittmaradók éhenhalnak, ,, . . . én Írhatnám magamról, — mindenhez látó, semmivel biró".7 8 Orosz Pál azonban mégsem volt annyira tétlen, mint azt Károlyi és Rákóczi gondolta. Április első felében az ő seregcsoportja is megindult. Bessenyey Zsigmond és Esze Tamás ezredeit küldötte előre, hogy állítsák helyre az összeköttetést közte és Károlyi seregcsoportja között. E mozdulat közben április 13-án Magyarlétánál harcba keveredtek a némettel, de kudarcot, vallottak. Főleg Esze Tamás ezrede vesztett sok katonát' és tisztet.7 9 74 Jelentés Abrudbányáról ápr. 9. id. h. 75 A. R. 1. k. 529-32. 1. 76 Közli a Feldzüge, I. Serie, VIH. köt. 413—17. 1. 77 Levele Abrudbányáról ápr. 12. 78 Levele Abrudbányáról ápr. 19. 79 Esze Tamás, i. m. 59. 1.
