Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
14 .NEMES DEZSŐ szociáldemokrata konferenciára, amelyet azzal a céllal hívtak össze, hogy előmozdítsa a háború befejezését az egyre inkább kimerülő hadviselő feleknek valamiféle imperialista kibékülésével. Ismeretes, hegy a „központi hatalmak", amikor látták, hogy nem tudják legyőzni ellenfeleiket, törekedtek ilyen megegyezésre, az antant-hat ajmak viszont, egyre erősebbnek érezvén magukat, elvetették a német tömb javaslatát. De a béke követelését a szociáldemokrata vezetőség ezután is a hadviselő felek imperialista megegyezésének óhajtott medrébe próbálta terelni. Emellett különösen azt igyekezett megakadályozni, hogy a békéért folytatott harca monarchia ellen forduljon. De a szociálimperialista vezetők — Garami, Kunfi, Weltner és mások — e törekvései, ellenére a szociáldemokrata mozgalmon belül, s különösen a munkásszakszervezetekben gyorsan erősödni kezdett az antimonarchista mozgalom. 1916-ban a szociáldemokrata párt keretein kívül megalakult a forradalmi szocialisták antimilitarista szervezete. Ennek a szervezetnek volt kapcsolata — ha igen gyenge és közvetett is — a zimmerwaldi egyesüléssel. Ennek az illegális szervezetnek az élén Korvin Ottó, Sallai Imre és mások álltak és Szabó Ervinnel is szoros kapcsolatot tartottak. 1917-ben az antimilitarista csoport aktívabban kezdte folytatni agitációját , de tevékenységük fejlődése éppen' az Októberi Forradalom után gyorsult meg. A forradalmi szocialisták szervezete egyik csírája volt a későbbi kommunista pártnak. Csakhamar létrejött a kapcsolat a forradalmi szocialisták illegális szervezete és abailoldali szociáldemokraták közt, akik mind bátrabban és szervezettebben működtek a szociáldemokrata párt legális szervezeteiben, különösen a szakszervezetekben. Tevékenységüket meggyorsította az Októberi Forradalomnak a néptömegek körében keltett nagy forradalmi visszhangja, valamint az a sok politikai tanulság, amelyet az oroszországi szocialista forradalom győzelméből levonhattak. A német blokk uralkodó osztályai, éppúgy, mint más országok burzsoáziája, nem hitték, hogy az orosz proletariátus meg is tudja tartani a politikai hatalmat, amelyet kezébe ragadott. A nemzetközi reakció eleinte azt hitte, hogy a bolsevikok néhány hétig maradnak hatalmon, aztán úgy gondolta, hogy a szovjet hatalom néhány hónapig állhat fenn. Sehogysem tudták megérteni, hogy óriási jelentőségű esemény történt a világtörténelemben. Sőt, a német—osztrák—magyar imperialisták még éppenséggel abban reménykedtek, hogy hasznuk lesz a dologból, mert az Októberi Forradalom kisodorta a háborúból az egyik antant-hatalmat; azt. hitték, hogy ez a körülmény megkönnyíti helyzetüket a nyugati fronton, javulnak kilátásaik arra, hogy megnyerik a háborút, vagy legalábbis imperialista alkut köthetnek nyugati ellenfeleikkel. A német—osztrák—magyar uralkodó osztályok sehogysem hitték volna, hogy a bolsevik forradalom, amelynek győzelmét tévesen tiszavirágéletűnek tartották, meggyorsítja a.forradalmi erők fejlődését saját országaikban, s következésképpen nem hogy megkönnyíti, hanem inkább még jobban megnehezíti általános helyzetüket. Az Októberi Forradalom politikai-morális hatása éppen a német—osztrák—magyar blokk Oroszországgal szomszédos és ráadásul monarchikus országaiban volt a legerősebb. De az uralkodó osztályok előnyt szerettek volna húzni abból, hogy Szovjet-Oroszország felbontotta a szövetséget az antanttal és tudatta a világgal, hogy ki akar lépni a háborúból. Az Októberi Forradalomról és a forradalom jellegéről szóló híreket ezért Magyarországon szabadabban lehetett terjeszteni. . Ezt a körülményt siettek kihasználni a szociáldemokrata párton belül a baloldali szociáldemokraták, valamint a forradalmi szocialisták illegális
