Századok – 1957

Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145

AZ ANYAG SZERKEZETÉNEK ATOMISTA FELFOGÁSA 161 dánunk, hogy a magyar puritánus mozgalom nem csupán az angol forradalom célkitűzéseit, de a sokkalta radikálisabb németalföldi forradalom és — bizonyos vonatkozásokban — a népi reformáció célkitűzéseit is képviseli a XVII. század osztályharcaiban, ill azok ideológiai visszatükröződésében. A filozófia általános történetének területén — végül — elsősorban azt a következtetést kell levonnunk, hogy a nyugat-európai filozófiai áramlatok magyarországi hatásának konkrét vizsgálata óhatatlanul leleplezi a polgári filozófiatörténetnek azt az általános hibáját, hogy nézetek, tételek, életrajzi vagy filológiai adatok mozaikjaiból összerakott tantörténet csupán, mely el van szigetelve mind a társadalom, mind a kultúra történetétől, vagyis mesterkélt, történetietlen preparátum. A XVII. század problémakörében egyenesen kiáltó tudománytalanság jele az a tény, hogy úgyszólván semmi kapcsolatot nem vizsgál a vallás és a tudományok történetével, azaz még kultúrhistóriai szempontból is légüres, irreális térben, idillikus torzításban számol be az emberi gondolkodás történetének filozófiai vonaláról. Az atomisztika története világosan mutatja, hogy az asztronómia, fizika és kémia történetével, fejlődésével összekapcsolva revízió alá kell vennünk a XVII. századról ma általánosan elfogadott filozófiatörténeti képet. S ekkor ki kell derülnie annak, hogy a közkeletű empirizmus-racionalizmus koncepció a kanti kriticizmus előtörténete számára készült leegyszerűsítő szkéma csupán, mely képtelen megközelítően is jellemezni materializmusnak és idealizmusnak azt a tényleges harcát, mely a vallás, filozófia és természettudomány legkülönbözőbb ellentéteiben is azonos módon nyilvánult meg. Az atomisztika konkrét vizsgálata azt mutatja, hogy a Regius nevével jellemezhető természetfilozófiai—orvosi — kémiai vonal és a Galilei vagy Descartes nevével jellemezhető fizikai—mechanikai—matematikai vonal jelzik a materialista tendenciák fokozatos érvényesülésének irányait, vagyis a filozófia és tudomány fejlődésének valóságos történeti útját. Bizonyos értelemben ez is empirizmus és racionalizmus párhuzamos vonalainak tekinthető : ha valaki ti. hajlandó elfogadni az igen csekély és halvány részt, az ig -n hatalmas és igen színes egész helyett. Ami az. ilyen konstrukcióknak a történeti valósághoz való viszonyát illeti, Lenin a Filozófiai füzetekben világosan rámutat a logikai fejlődérvonalak felismerésének jelentőségére, ugyanakkor azonban a logikum ós historikum egységét megkövetelve : ugyanilyen világosan elit éli a historikumtól elszakadt, pusztán logikai konstrukciókat, vagyis azt, amit a fentiekben spekulatív és deszkriptív tantörténetként bíráltunk. Marx és Engels — akik műveikben számos klasszikus példát mutatnak a logikai és történeti elemzés korrelativ módszerére — a „Szent Család"-ban40

konkréten éppen a „racionalizmus vonalának" egy ilyen fiktív mellék-konstrukcióját teszik nevetség tárgyává Bnino Bauernál, aki szerint „a spinozismus az egész XVIII. században uralkodott, mind francia továbbfejlődésében, mind pedig az atheizmusban. . ." : az üres fikcióval szembeállítjuk a XVIII. századi materializmus tényleges logikai és históriai előzményeit („Gaschichte, wie sie sich wirklich zugetragen hat. . ."),megmutatva a Descartes fizikájára épitő orvosi materializmus (Leroy — La-Mettrie—Cabanis) és a Descartes (és mások) metafizikájával szembeforduló, filozófiai materializmus (Gassendi, Hobbes, Locke, Newton) fejlődési vonalait. Lehet, hogy e fejlődésrajz „bonyolultabb", mint a szokásos tantörtóneti 40 Marx—Engels: Die Heilige Familie oder Kritik der Kritischen Kritik. (Aus dem lit. Nachlaß. Hrsg. von Franz Mehring. 2. Bd. Stuttgart, 1902. 232. s köv. 11.) 11 Századok