Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
AZ ANYAG SZERKEZETÉNEK ATOMISTA FELFOGÁSA 157 nak a természeti jelenségek terén, mintha a puszta tapasztalás már tudomány lenne"2 7 (ami nyilván Bacon híveinek szól) ; nem kell törődni annak magyarázgatásával, ami vagy nincs, vagy kétes, hogy van-e (ami nyilván az atomistákra vonatkozik) ; nem kell a világszellemmel, az Archeus2 8 -szal, vagy ,,tudom-is-én milyen (nescio quales) kémiai fogalmakkal" foglalkozni (amin a paracelsistákat és a természetfilozófusokat kell értenünk, köztük nvilván Bayer Jánost is). * Feltűnő talán, hogy rövid áttekintésünkben az atomisztika képviselői nagyobb számban és több árnyalatban szerepelnek, mint annak ellenzői. Ez azonban korántsem a mi elfogultságunk következtében előálló valaminő torzítás a materialista, haladó törekvések javára, hanem a XVII. századi magyarországi filozófiai irodalom áttekintésén alapuló hű és arányos kép a tényleges kultúrhistóriai helyzetről. Kifejeződik benne a század folyamán lezajlott súlyos osztályharcoknak ama gazdasági-társadalmi tény-oldala, hogy a nyugatról szorító Habsburg-befolyás és az Alföldön elterpeszkedő török uralom következtében a kapitalizmus erőinek bizonyos fejlődéséről, városi életről, irodalmi munkásságról, főiskolai oktatásról csupán Erdélyben, az Alföld peremén fekvő mezővárosokban, a felvidéki — jobbára evangélikus — szabad királyi városokban és a Habsburg kézen lévő nyugati Felvidék városaiban lehet szó. Vagyis áttekintésünkben az ideológiai harcokról adott kép arányaiban és tendenciáiban valóban megfelel a tényleges történelmi helyzetnek. Az atomisztika XVII. századi történetének elemzése — ha végül összegezni kívánjuk — igen lényeges társadalmi ellentéteket kellő világossággal tár fel, s így előmozdítója lehet további kutatásoknak nem csupán a filozófiatörténet, de általában a történetkutatás terén is. 1. Nem kétséges, hogy az ideológiai főellentét — mint szerte Európában — nálunk is a protestantizmus és a katolicizmus között feszül, amiben szinte közvetlenül jut kifejezésre nem egyszerűen a nemesség és polgárság osztályellentéte, hanem amaz alapvetőbb, sokkalta nagyobb dinamikájú ellentét, mely a feudális elnyomók és az összes elnyomottak között feszül, messzemenően beleértve tehát a jobbágyság osztály harcait és az idegen elnyomás elleni minden nemzeti függetlenségi küzdelmet. (E kérdésben elemzésünknek az egyik tanulsága, hogy történészeinknek nagyobb figyelmet kellene szentelniök azoknak az azonosságoknak és különbségeknek, melyek fennállanak a németalföldi polgári forradalom és a magyaroszági osztályharcok között). A bevezetőben elsőnek jelzett ideológiai főellentét az atomisztika kérdésében is egészen világosan megmutatkozik. Legkevésbé sem véletlen az, hogy — amint láttuk — a katolikusok egyértelműen elutasítják s a protestánsok — a köztük lév$ minden különbségtől függetlenül — ugyanilyen egyértelműen elfogadják az atomisztikát. Csábítóan szép, klasszikus feladat lenne az atomok tagadása vagy igenlése mögött kimutatni azokat a legmélyebb társadalmi összefüggéseket, amelyek az embereknek az anyagi javak termelésében való különböző részvétele szerint szabják meg tapasztalataik és eszméik tartalmát 27 Uo. 94—96. 11. 28 Paracelsus, majd J. B, van Helmont természetfilozófiájának egyik sarkfogalma, melyet Bayer is átvesz a „spiritus vitae" szinonimájaként. (Ostium vei Atrium naturae, 103. 1.)
