Századok – 1957

Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145

AZ ANYAG SZERKEZETÉNEK ATOMISTA FELFOGÁSA 149 sem teológus ? Miért harcolnak a kor haladó filozófusai oly élesen a skolasztika qualitas-fogalma ellen, mikor pedig saját materialista ismeretelméleti törekvéseik, az érzéki megismerés primátusának hirdetése ennek az ellenkezőjét kívánná meg? Mindezek a kérdések — bármily ötletszerűen soroltuk is fel őket — komoly megválaszolásra váró kérdései az emberi gondolkodás XVII. századi fejlődéstörténetének. Éppen mert a kor ideológiai harcainak bonyolultsága szüli őket, nem intézhetőek el azzal, hogy a filozófiatörténet életrajzi, praeambuláris, „apróbetűs" részébe utaljuk őket, szemben a kész rendszerek klasszikus végeredményeinek kiváltságos, „kötelező olvasmány" jellegével. Ha továbbra is ezt tesszük, maguknak a „nagy rendszereknek" is igen lényeges részei maradnak homályban, kiszolgáltatva mindig a legújabb monográfus impresszionista önkényének. Engelsnek immár klasszikus megállapítása, hogy a XVII. században minden haladó társadalmi törekvés szükségszerűen jelenik meg vallásos mezben3. E szükségszerűség messzemenően kihat a filozófia és a tudomány művelésére is : nincs a kornak egyetlen ismert gondolkodója, aki valamilyen módon állást ne foglalna a vallás kérdésében általában és vallás és tudomány kérdésében "különösen. Bruno pantheízmusa, Descartes materialista fizikára felépített idealista metafizikája, Spinoza teológiai ateizmusa, Hobbesnak az államvallást támogató ateizmusa, Leibniz spritualista atomisztikája, Bacon által a teológiának biztosított előkelő szerep, avagy a cambridgei platonisták, a német természetfilozófusok és megannyi más iskola, melyekről máig is nehéz megállapítani, hogy a tudományt öltöztették-e a babona ruhájába, vagy pedig éppen megfordítva : az alchimia és kabbalisztika életét akarták-e meghoszszabbítani. Bármily súlyos volt is azonban e harc, bármily bonyolultak is annak különféle fázisai, egy bizonyos : a század végére — mint Bayle szótára nyíltan mutatja — a világosan látó fők számára már tisztázódott a küzdelmek végeredménye. Ez pedig nem más, mint a vallás, a filozófia és a természettudomány szétválása, függetlensége, önállósága. A filozófia, mely középütt áll, idealista változataiban még szövetségese a vallásnak, materialista változatában már szövetségese a természettudománynak. Világosan látszik már, hogy a fejlődés további menete a függetlenség fokozódásának irányába visz. A nyugat-európai polgárság oly mértékben szét tudta feszíteni a feudális korlátokat, hogy ezzel a filozófiát és tudományt is ki tudta szabadítani a vallásnak alárendelt szerepéből s ezzel megnyitotta előttük a vallással való önálló, „szabad verseny" útját. * Joggal kérdheti az olvasó, hogy a magyarországi filozófia XVII. századi történetéhez miért szükséges e hosszú és bonyolult kitérés a nyugat-európai filozófia fejlődésére ? A kapcsolatok éppen ebben a korszakban annyira sűrűek és szorosak, hogy elmélyedt vizsgálatuk nem lehetséges, ha az egyik oldaluk, a nyugati források oldala nem a maga történeti, élő problémáin át, hanem a szokványos tantörténeti sablonok révén kerül a sajátos magyarországi viszonyokkal kapcsolatba : a megfelelések és különbségek mértéke csak akkor lehet reális, ha a kapcsolat mindkét oldalán hiteles történeti mérleggel mérünk. 3 Engels: Anti-Dühring. Bpest, Szikra, 1948. 373. 1.