Századok – 1957
Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124
KÖZÉPKORI MUNKAMÓDSZEREK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 143 Mármost nem meglepő, hogy a fonókeréknél nem valósulhatott ínég soha a lábhajtás : szakaszos működése miatt a lendítőkerék lényeges felgyorsítása nem volt célszerű. A rokka ezzel szemben a keréktalp jelentős megvastagításával olyan tehetetlenségi nyomatékot biztosított, amely az erőhatás megszűnte után is hosszú ideig forgásban tartotta a szerkezetet és folyamatos termelést biztosított. A rokka a fonókerék termelékenységét legalább megduplázta. Jellemző az is, hogy a korai fonókerékábrázolásoknál még fogantyút sem látunk : a fonó vagy csévélő egyszerűen a küllők közé nyúlva hajtotta a kereket. Lábhajtású fonókereket ennek megfelelően egyáltalán nem ismerünk, rokkát viszont 1500 körül már bizonysággal feltételezhetünk. Ez a nagy jelentőségű újítás a XV. század végén keletkezhetett Angliában vagy Németországban, mert az 1524-beli Glockendon-biblia illusztrációja már nyilván nem újdonságot szándékszik bemutatni.167 A hagyomány szerint a találmány egy 1530 körül élt Jürgen wattenbütteli (Braunschweig) mesterember nevéhez fűződnék.168 A XV. század városaiban már régen főfoglalkozássá vált a fonás, így pl. Ypernben 1431-ben 204 önálló textilipari kézműves közül 56 gyapjú-, 1 selyem- és 6 lenfonónő szerepel.169 A köszörű példája nyomán és a növekvő szükséglet kielégítésére valószínűleg rögtön a szárnyasorsó bevezetése után sor került a lábhajtás alkalmazására. Szükségesnek tartjuk itt rámutatni a láb hajtású rokka egy eddig fel nem ismert előnyére. A kézihajtású rokkát a fonónő jobb kezével hajtotta meg és bal kezével font,17 0 a lábhajtás révén azonban felszabadult a jobb kéz is. Gyors elterjedésének oka, hogy a vele dolgozó nők semüyen céhnek sem voltak tagjai és ezért a munkamódszer átvételét semilyen rendszabálylyal sem lehetett fenntartani.17 1 A rokka már 100 esztendővel később Spanyolországtól Erdélyig megszokott fonóeszköz. A lábhajtású rokka korai (1480 előtti) elterjedése elméletének ellene szól, hogy Leonardo da Vinci, aki minden újítást szenvedélyesen gyűjtött és továbbfejlesztett, szellemes fonóberendezésénél kéziforgattyút alkalmazott.172 A rokka képviseli a iábhajtásos gépek legfejlettebb típusát, elvét később átveszi egyebek közt az eszterga, a marógép és végül a varrógép. * Ezzel végigkísértük a szinkronikus lábhajtás kifejlődését a XI—XII. századi lábitós szövőszéktől, az esztergán, fazekaskorongon át a XV. század végén keletkezett rokkáig. Feladatunkat abban láttuk, hogy egyrészt bizo-167 Born: Das Spinnrad mit Flügelspindel u. Trittantrieb. Uo. 168 Rehtmeier: Braunsebweigiseb-Lüneburger Chronika 1722 u. 879. Feldliaus: Maschine, 244. 1. helyesen rámutat ennek valószínűtlenségére és felveti, hogy Jürgent esetleg az ún. szász rokka feltalálójának tekinthetjük, melynél az orsó a kerék felett helyezkedik el. isii Pirenne: Histoire économique, 479. 1. 170 Valamennyi régi ábrázolás ezt tanúsítja. Jól látható ez S. Andes Kalendáriumában (Lübeck 1519). 171 Betiltását meg sem kísérelték — nyüván okulva a kézikerék ellen szóló tucatnyi ós hiábavaló tüalom sorsán. Céhbeli munkamódszereket, mint pl. az említett bolognai selyemcérnázómalom, a velencei üvegkészítés, a solingeni késgyártás titkát évszázadokig, sikerült megőrizni. 172 Friss Antal: Leonardo da Vinci fonógépe. Magyar Textiltechnika. 1955_ évf. 293. 1.
