Századok – 1957

Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124

gált darabjaink i. e. 1000 utáni elefántcsont tárgyak. Azonban az eszterga lábmeghajtására semilyen adatunk sincs. Az egyetlen fennmaradt ábrázolás ijhajtású, kezdetleges kézi szerszámot szemléltet,10

1

de ilyenen dolgoztak még a múlt század közepén órásaink is.10

2 Hasonlóképpen nélkülözünk minden adatot arra nézve, hogy az esztergával rokon gépek, mint a Méri István által az ókorra is valószínűsített nyomó -pad10

3

vagy a fúró lábmeghajtással működött volna. Utóbbit számos egyiptomi és római ábrán látjuk kézi szerszámként. Nehéz munka esetén ketten vagy többen kezelik.10

4

Nem kell szólnunk ezekután arról, hogy a lábhajtás olyan alkalmazásai, mint a rokka, csiszolókorong, fújtató stb., amelyeknél eddig fel sem merült az ókori eló'fordulás lehetősége : a legtöbb esetben késő középkori eredetűek. Tévedés lenne azonban az is, ha az Ókorban kétségkívül fejlettebb Távol-Keletről feltételeznők a szinkronikus lábmeghajtás ismeretét. Ellenkező^ leg : minden jel arra mutat, hogy ott még később tértek át a kézművesek erre a munkamódszerre. Kínában máig is jóformán ismeretlen a lábkorong,105 Indiában igen jellemzően csak a mohamedán részekben terjedt el.10

6

Egész Ázsiában máig is uralkodó emellett az íjhajtásos vagy segéderővel meghajtott eszterga.10

7

Csak elszigetelten és későn lép fel Kínában egy kétpedálos változat, amely azonban teljesen független az európai változattól.10

8 4. A lábhajtás megvalósításának feltételei Egy találmányhoz nem kell sokkal több egy ötletnél ; a találmány elterjedéséhez több kell. Nemcsak Leonardo da Vinci műszaki elgondolásai maradtak holt betűk és rajzok, hanem Herontól Cartwrightig tömegesen vetéltek el ötletek, mert két feltételt nem elégítettek ki : 1. Nem biztosítottak fokozatos átmenetet az ismert eljárásokból. 2. Alkalmazásukra nem ösztönöztek vagy kényszerítettek gazdasági körülmények. A szinkronikus lábhajtás rohamos elterjedését nem is magyarázhatnók semmivel, ha nem lett volna ismert és elterjedt már a tárgyalt időben egy munkamódszer, amelynél a munka körülményei nagymértékben analógok. A lábak állandó, egyidejű foglalkoztatásával járó tevékenység volt ez, de nem a munkagép meghajtását jelentette. Ez az átmenet, az iparosok előtt közismert példa : a lábitós szövés volt. Az ókor földközi-tengeri térségében a függőleges síkú, ún. álló szövőszék volt uralkodó. Egy másik dolgozatunkban10

9

igyekeztünk bizonyítani, miként jutott el a távolkeleti lábitós szövés az ókor végén a szasszanida birodalom 101 Feldhaus: Maschine, 80. ábra. 102 E. Mach: Kultur und Mechanik, 30. 1. 103

Árpádkori pénzváltómérleg. Folia Archaeologica, 1954. ЮС. kk. 101

Brandt, i. m. 37. és 173. ábra. W5

Horwitz: „Antrieb erfolgt... immer durch einen zweiten Gehilfen." Riethr i. m. 95—97. 1. 106

Uo. 89. 1. 107 Enciclopedia Italiana XXXIV. „Tornio". Leroi—Gourhan, i. m. 320—322. ábra. los Horwitz, i. m. 1934. évfolyam, 109. 1. 109

Endrei W. : Konvencionális szövőgépünk néhány elavult szerkezeti elvének keletkezése és történelmi elemzése (1954, kézirat az Akadémia Könyvtárban).