Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
122 MÁLYTJSZ ELEMÉR megoldás egyaránt pénzt igényelt. Ennek előteremtése végett a tanácskozás résztvevői generalis taxa kivetése mellett döntöttek. A Honttói Ungig húzódó 11 megye (Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör, Abauj, Torna, Sáros, Szepes, Zemplén, Ung) területén kellett behajtani az adót, amely négy telkenkint egy . aranyforintot tett ki s fizetése alól egyetlen falusi (villanus) sem volt felmentve, csak a „colonusok vagy napszámosok",330 akik a nemesek saját kúriáiban élnek, ellátásukat azoktól kapják, a falusiak földjei közt pedig nincs szántójuk, szőlőjük vagy rétjük.33 1 A két tanácskozás tárgya és a megoldás módja pontosan- megegyezik, sőt még a felőlük tájékoztató írásos emlékek is azonos jellegűek : mindkettő adókivetést elrendelő felszólítás. Az Nógrád, ez Ung megyéhez szólt. Annál nagyobb a különbség a megjelentek névsorai közt. Korántsem a városok szereplése a feltűnő. A négy város, sőt rajtuk kívül Körmöc-, Beszterce- és Selmecbánya az 1450-i egyezséget szintén megerősítették, bár akkor még Giskrának a hívei s az ő kérésére vettek részt a tanácskozáson. A nagybirtokosok, mint láttuk, részben ugyanazok. Az alapvető eltérést a megyei nemesség képviselőinek szereplése jelenti. Ennek körülményei azért is figyelemreméltóak, mert 1450-ben a megyei követek nem nyertek meghívást Hunyadi mellé, most ellenben nemcsak nélküle és távollétében, hanem esetleg terveit keresztezve szóhoz jutottak. Valószínűnek kell ugyanis tartanunk, hogy Hunyadi kedvetlenül, sőt talán ellenérzéssel értesülhetett administratori hatáskörének megcsonkításáról, hiszen a terebesi határozat a 11 megye adóját kivonta rendelkezése alól. Mivel ez a határozat időrendben az 1453-i megyei fellépésnek a folytatása, bizonyára szabad közöttük okozati kapcsolatot keresnünk. Az 1453-i fejleményekről azonban azt mondottuk, hogy azok tetszhettek Hunyadinak, míg az 1454-ivel kapcsolatban az ellenkezője látszik valószínűnek. Az ellenmondás feloldódik, ha a rendiséget nem Hunyadi kezdeményezésének eredményéül fogjuk.fel, hanem oly fejlődésnek, amely tőle függetlenül kezdődve haladt előre s bár törekvéseivel időnkint találkozhatott, azonban el is hajolhatott azoktól. Mint most 1454-ben. Világosan tanúsítja ezt az adószedés módja. A terebesi gyűlés résztvevői nem Hunyadira, hanem a megyékre bízták az adó kezeiéséf, ily módon jelentékenyen megnövelve a köznemesség hatáskörét. Amíg tehát, mint láttuk, a generalis taxa-kat királyi, ill. kormányzói dieatorok vagy azok vetették ki és szedték be, akik arra az uralkodótól vagy az országos tanácstól külön felhatalmazást nyertek, most minden megyében a „nemesek egyeteme" a tehetősebbek közül egy vagy két nemest választott, akik azután a megye színe előtt esküvel fogadva becsületes magatartást, járásonkint az ottani szolgabíróval együtt végezték munkájukat. A behajtásnál, amelynek 15 nap alatt kellett végbemennie, a késedelmeskedőkkel szemben a megye ispánjának három márka bírság kivetésével kellett a választott nemeseknek segítségére lennie, akik, ha ő is vonakodnék, a kapitánytól, Rozgonyitól kérhettek támogatást. A megyei dieatorok adták át azt az összeget Rozgonyinak, amelyre 200 főnyi bandériumának ellátása végett szüksége volt, viszont ők maguk fizették a kapitány által felfogadott gyalogos és lovas zsoldosokat. Sőt a maradékkal is ők rendelkeztek. Ezt az illető megye „nemeseinek közössége" javára kellett fordítaniok. A rendelkezés megvalósult, bár 330 A kiadás szerint: mercatores, az eredetiben helyesen : mercenarii. 33 1 Hazai okmt. VH. k. 470. 1. (Dl. 31.664.)
