Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 101 fejedelmek követei ott Magyarország hadi készültségéről felvilágosítást óhajtanak nyerni, a hadbaszállás idejét pedig össze akarják egyeztetni. A január 6-i országgyűlésnek tehát az a feladata, folytatja a királyi meghívó, hogy intézkedjék a haderő kiállításáról, Hunyadit pedig elküldje megbízottja gyanánt az egész ország nevében megadni a feleletet és kötelezettségeket vállalni. A meghívó valószínűleg Vitéz János munkája. Reá emlékeztetnek a hivatkozások a fortuna superba-ra vagy a necessariae oocupationes-re. A fenyegetésnek, amely a megyei követeket kényszeríti a megjelenésre, az a magyarázata, hogy a német és más fejedelmek nem érik be a felváltva Bécsben és Prágában élő királynak a kötelezettségvállalásával, hanem annak szájából óhajtanak felvilágosítást kapni, aki Magyarországon a hatalmat oly mértékben tartja kezében, mintha még mindég ő volna a 1 kormányzó. Az országnagyoknak a meghívóban említett összejövetele, amely a király szerint „sok más okból" is régóta esedékes volt, nem zajlott még le a meghívó kibocsátásakor. Erre december közepén Péterváradon került sor, ahol Hunyadi szerbiai hadjáratából visszatérőben tartózkodott. A résztvevők közül ismerjük Hunyadin kívül Szekeső Herceg Ráfael kalocsai érsek, Kálnai András pécsi püspök, Garai László nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán, Kórógyi János ugyancsak macsói bán nevét, továbbá megjelentek még V. László megbízottjai, Vitéz János, a cseh Kolowrat János és az osztrák kancellár. Vitéz magával hozta a november 14-i meghívónak a megyékhez intézett valamennyi példányát is. Ezek expediálásával eddig bizonyára azért várt, mert még hiányzott az országnagyok hozzájárulása. Az urak az országgyűlés január 6-i határnapját valóban túlságosan korainak találták ahhoz, hogy az érdekeltek megjelenhessenek s ezért i közös elhatározásukból, de egyszersmind a királyi követek beleegyezésével, 15 nappal (január. 20-ra) elhalasztották azt. December 19-én ily értelmű értesítést küldtek tehát szét, a magúit részéről is a megyék lelkére kötve: Emberemlékezet óta aa országnak nagyobb és hasznosabb ügyekről nem kellett tárgyalnia, mint amelyek felől most határozni szükséges, a megjelenést tehát ne mulasszák el.23 3 Az 1455. január 20-ra elhalasztott országgyűlés eleget tett V. László felhívásának. Megválasztotta a Frigyest Bécsújhelyben felkeresni hivatott küldöttséget, a hadjárat érdekében elrendelt intézkedések végrehajtását pedig az előkelők írásban és esküvel megfogadták.23 4 Az országgyűlés által hozott határozatok valószínűleg decretum formá,jában nyertek megörökítést — Ragusa megkapta követétől capitula et conclusiones ipsius concilii-t, ezekre utóbb mint ex decreto concilii dominorum prelatorum, baronum 233 Zichy okmt. IX. k. 475. 1. a Szabolcs megyéhez, Dl. 81.190. a Szatmár megyéhez, Kovachich : Supplementum II. k. 124. 1. (a közlésben tévesen 1455. évi kelettel) és Fejér : Authentia 163. 1. az erdélyi szászokhoz intézett példány. Egyidejűleg az eredeti nov. 14-i meghívó alsó részére is rávezették a halasztó záradékot ily formán : Terminus congregationis preseript e ex doli borút ione prelatorum et baronum prorogatus est ad quintum decimum diem festi epiphaniarum domini supraseripti. (Zichy okmt. IX. k. 472. 1.) Mivel ez a záradék hiányzik a Bátmonostori Töttöshöz és Kisvárdaihoz intézett példányokon (uo. 472. 1. és Dl. 44.750.), feltehetjük, hogy vagy kibocsátásukhoz a főurak esetében nem volt szükséges az országnagyok hozzájárulása vagy pedig a címzettek maguk is jelen voltak a péterváradi tanácskozáson s igy a meghívót személyesen vehették át. -— Fraknói (138. 1.), nem ismerve a nov. 14-i királyi oklevelet és félreértve a raguzai jelentéseket (Oelcich 566., 568. 1.), a péterváradi tanácskozást olv országgyűlésnek tünteti fol, amelyet Hunyadi „önhatalmából, a király tudta nélkül" hívott volna össze, V. László pedig az 1455. jan. 6-i országgvűlés megtartásával Hunyadi tervét akarta volna meghiúsítani. Előadását, valamint további követkei. ietéseit az okleveles adatok egyaránt megcáfolják. 234 A raguzai követ febr. 23-i jelentése szerint omnes proceres regni solemnibus seripturis et iuramentis ad exercitum propria capita devovisse. (Oelcich, 572. 1.)
