Századok – 1956

KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról (Ivámiyl Emma) 834

KRÓNIKA 837 oldalú forrásanyagot gyűjtöttek össze a XVI. századtól a legújabb korig. Értékesek a feudális uralkodó réteg elleni nemzeti mozgalmat vezető külföldi albán kolóniák levéltárai. A Történelmi Levéltár tudományos központtá vált, nagymértékben járul hozzá az albán történelem megírásához. A levéltár nagyban elősegíti az albán munkásmozgalmi és a felszabadító harcokra vonatkozó monográfiák megírását is. — Walter Nissen a Német Demokratikus Köztársaság levéltárügyén kívül a nyugat-német helyzettel is foglalkozott. A német egyesítés megvalósulása érdekében jó kapcsolatot tartanak fenn a nyugatnémet levéltárosokkal. Az NDK-ban a levéltárügy központosított, nyugaton az egyes szövetségi államok ügye. A német levéltári anyag értékesebb része az NDK-ban van. A háborús események folytán itt maradtak a központi birodalmi hatóságok iratai. Értékes külügyi anyagot kaptak vissza a Szovjetuniótól is, aminek hatására a nyugati hatalmak kezén levő iratok is kezdenek visszaszivárogni. Az NDK levéltároskópzése a nyugati kollégák megítélése szerint jobb a nyugatinál. A német levéltárosok fő feladatukat az anyag rendezésében, feltárásában ós a kutatók rendelkezésére bocsátásában látják. A belföldiek mellett egyre nő a külföldi kutatók száma is. Közös német—lengyel és német—csehszlovák történeti bizottságok alakultak, amelyek a német levéltárakban kutatnak az őket érdeklő anyag után. A népi demokratikus országok közül eddig egyedül Magyarország az, ahonnan még nem jelentkezett kutató. — Gebhardt Rath ismertette a bécsi központi levéltárakat egyesítő Osztrák Állami Levéltár keletkezésének körülményeit. A központosítás terén továbbhaladva az a szándékuk, hogy felállítják az osztrák központi állami levéltárat. Az Osztrák Állami Levéltár a háború után a külföldre szállított iratok visszaszerzésével, illetve a hozzá került idegen illetőségű iratok visszaadásával foglalkozott. Kutatóforgalmuk egyre nő. A kutatók 50 évesnél újabb keletű iratokat általában nem használhatnak, de nemzetközi tekintélyű tudósok és egyéb kutatók kivételesen engedélyt kapnak az 1918. okt. 31-ig terjedő iratok használatára is. A viszonosság elve alapján eredeti iratokat is kölcsönöznek külföldre s e téren kívánatosnak tartják a népi demokráciákkal való cserekapcsolatok kiépülését. Legújabb tervük egy nemzetközi kutatóintézet felállítása, tudósok és levéltárosok részére. Énnek az intézetnek feladata lesz a levéltártudomány oktatása is. Ezenkívül azt szeretnék, ha a világ minden részéből jövő tudósok előadásokat tartanának itt nemzetközi vonatkozású kérdésekről, a diplomácia, a gazdaságtörténet és a társadalomtörténet területéről. — Nedjelko Nedjalkov előadta, hogy a bolgár állami levéltárak csak néhány éve alakultak meg. Régebben csak a tulajdonjogot biztosító iratokat gyűjtötték, de ezeket sem levéltárban. A levéltári anyag rendszeresebb gyűjtésével tudományos intézetek (az Akadémia, könyvtárak, múzeumok) foglalkoztak. 1951-ben alakult meg a Bolgár Népköztársaság Állami Levéltári Fond ja, valamint Szófiában két központi levéltár (1944 előtti és utáni iratok számára). Felállítottak megyei levéltárakat is. A Bolgár Tudományos Akadémia mellett levéltári intézet létesült, melynek feladata az akadémikusok és akadémiai intézetek levéltári anyagának összegyűjtése. Sok és értékes anyagot gyűjtött egybe a Központi Állami Történelmi Levéltár. Megtalálhatók itt a részvénytársaságok, ipari szövetségek, politikai pártok, politikusok iratai, a bolgár nemzetgyűlés anyaga 1878-tól kezdve, a fasizmus elleni harcra vonatkozó iratok stb. Jelenleg levéltári útmutatók készítését és a kiadványmunka megszervezését tartják legfontosabb teendőjüknek. — Maria Bielinska a lengyel levéltárak helyzetéről adott részletes beszámolót. A levéltári anyag nagy része a háborúban elpusztult, a megmaradt anyag pedig szótesett. Első feladat a helyreállítás munkája volt. A lengyel levéltárügy is a központosítás alapján szerveződött újjá. Az 1951. március 29-i törvényerejű rendelet létrehozta az állami levéltárak főigazgatóságát, amely mellett levéltári tanács működik. Ennek munkájában a tudományos élet kiváló személyiségei és a legképzettebb levéltárosok vesznek részt. Az 1951-i rendelet meghatározza az állami levéltári fond fogalmát. Ennek alapján állami levéltárakba kerülnek a hivatalok, intézmények és a magánlevéltárak iratai, az egyházi levéltárak anyagának kivételével. A levéltári hálózat tehát felveszi az ország úgyszólván teljes irattermelését. Vannak központi, vajdasági és kerületi levéltárak. A lengyel levéltári fond abban különbözik más államokétól, hogy nemcsak a lengyel hivatali szervezet iratanyagát tartalmazza a XII. századtól kezdődően, hanem az 1792 — 1916 közötti időben, Lengyelország megszállása idején működött porosz, osztrák ós orosz hivatalok és intézmények tevékenysége során keletkezett iratokat is, valamint a hitleri megszállás iratanyagát. Az állami levéltárak együttműködnek a Lengyel Tudományos Akadémiával, tudományos terveiket összhangba hozzák. A lengyel tudományos kutatás szükségleteinek megfelelően az utolsó négy évben két nagy témakörre vonatkozóan folyt feltáró munka : a lengyel munkásság és parasztság történetére vonatkozóan. Az 1950-es években jelentős kiadványmunkálatok indultak meg. Űjból megjelenik az Archeion, a régi levéltári szakfolyóirat. 1952 óta