Századok – 1956

KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról (Ivámiyl Emma) 834

KRÓNIKA 835 kutató intézetek számára. A XX. kongresszus tanulságai alapján a Történettudományi Intézet az eddiginél rendszeresebben és következetesebben fog a levéltárra támaszkodni. I. Tóth Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának meleg üdvözletét tolmácsolta. A történésznek az a hivatása, hogy a valóságot ábrázolja. Az Országos Levéltár, a történelmi valóság nagy depozituma, különös becsben áll az egyetemi kutatók előtt — mondotta. Wellmann Imre az állami levéltárak nevében üdvözölte az Országos Levéltárat,- amely ma már nem exkluzív fellegvár, hanem az egységes állami levéltári hálózat közös vérárama járja át. Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára több kitüntetést nyújtott át a magyar levéltárügy, elsősorban az Országos Levéltár kiváló dolgozóinak. Az ünnepi ülésszak első előadását Ember Győző Kossuth-díjas, az Akadémia levelező tagja, az Országos Levéltár főigazgatója tartotta „A kótszázéves Országos Levéltár" címmel. A mai Magyar Országos Levéltár — mondotta — az 1756-ban alakult Archívum Regni-t, az ország levéltárát tekinti történeti elődjének. Ennek lényege, rendeltetése a feudalizmus korában ugyanaz volt, mint a polgári korszakban az 1874/75-ben szervezett új Országos Levéltáré. Az új Országos Levéltárban az Archiyum Regni-vel (amelyet ettől kezdve régi országos levéltárnak is neveztek) több kormányhatósági és felsőbírósági levéltárat egyesítettek. Ezeknek hatásköre és iratőrző szerepe jóval szűkebb körű volt, mint a régi országos levéltáró, tehát egyikük sem tekinthető a mai Országos Levéltár elődjének. A régi országos levéltár feladata az volt, hogy feudális jogokat és kiváltságokat biztosító iratokat őrizzen, az újat elsősorban a történeti érdeklődés, a történettudomány fejlődése hívta életre. De mindkét levéltár lényegileg megegyezett abban, hogy országos szempontból fontos iratokat őrzött, időbeli, területi és tárgyi korlátozás nélkül. A régi országos levéltár nem a királyi levéltárból fejlődött ki. A Mohács előtti legfontosabb iratokat őrző királyi levéltár elpusztult. Mohács után a Habsburg-uralkodók levéltára Bécsben volt, ezért a magyar rendek a legfontosabb jogaikat biztosító iratok őrzését a nádorra bízták. 1613-ban 11 db irat volt a nádor őrizetében levő archívum regni-ben. Az 1723 : 45. tc., a régi országos levéltár alaptörvénye, amellett, hogy meghatározta, milyen iratokat kell ebben a levéltárban elhelyezni, már helyiségről ós megfelelő személyzetről is rendelkezett. A törvény intézkedései azonban csak 1756-ban valósultak meg. A régi országos levéltár megszervezésében nagy szerepe volt Batthyány Lajos nádornak. A levéltár legfőbb feladata az volt, hogy irataival az országgyűlésnek, az országgyűlési bizottságoknak rendelkezésére álljon. Tudományos munkát fennállásának 120 éve alatt nem végzett. A polgári korszakban, bár jogbiztosító rendeltetése még hosszú ideig megmaradt (az államapparátus és egyes polgárok igényeinek szolgálata, pl. a nemessógigazolások továbbra is sok idejét foglalták le), lassan, fokozatosan tudományos intézetté alakult. 1874—1945 között a történetírás legjelentősebb bástyája volt, kitűnően képzett munkatársainak sorából neves történészek emelkedtek ki. A levéltárügy terén, bár országos felügyeleti joggal nem rendelkezett, legfőbb tekintélynek számított á hazai levéltárak előtt — annak ellenére, hogy a tulajdonképpeni levéltári feladatokból (rendezés, leltározás, anyagismertetés) 1945-ig elég keveset valósított meg. Az előadás az Országos Levéltárban őrzött anyag összetételének, az utolsó tíz év eredményeinek és a legsürgősebben megoldandó feladatoknak ismertetésével végződött. Az ülésszak második napján Borsa Iván tartott beszámolót a magyar levéltárügy felszabadulás utáni helyzetéről. A felszabadulás után a levéltárügyet az egyes levéltárak elszigeteltsége és a szervezetlenség jellemezte. Az 1929 : XI. tc.-nek az anyagvédelemre vonatkozó intézkedései és az 1940/41-i országos adatgyűjtés tapasztalatai nem vezettek országos felügyeleti hatóság létrehozására. A megyei, városi, községi és magánlevéltárak (családi, egyházi és üzemi levéltárak) önállósága általában nem nyújtott kellő biztosítékot az iratanyag gondos őrzése ós hozzáférhetővé tétele torén. Semmi sem szabályozta a hivatali ügymenetben már nem szükséges iratok levéltárban való elhelyezését. A levéltári munka az Országos Levéltáron kívül főleg közigazgatási feladatok ellátásából, nemesség-, majd származáskutatási igények kielégítéséből állt. Az Országos Levéltár és a többi levéltár kapcsolatát, az elvi kérdések felszínen tartását, a szakmai fejlődést a Horthy-korszakban a Levéltári Közlemények c., 1923-ban megindult folyóirat és a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete volt hivatva biztosítani. A levéltárak háborús károsodásának nagy része is a szervezetlenségből következett. A háború után a levéltárak legfőbb feladata az újjáépítés és helyreállítás munkája volt ; utóbbi több helyen még ma is folyik. A levéltárügy országos rendezése terén első lépés az 1947 : XXI. tc. megjelenése volt. Ennek konkrét eredménye azonban csak a levéltárak országos főfelügyelője feladatkörének szabályozásában mutatkozott. Döntő változás csak a fordulat éve után következett, ami az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendeletben tükröződik.