Századok – 1956

SZEMLE - Márkus László: Guyon Richárd (Ism. Barta Lstván) 814

814 SZEMLE források értékesítési lehetőségeiről minden esetre érvényes receptet összeállítani nem lehet. Itt csak azt szeretném kiemelni, hogy hasznos és célravezető dolog volna a helytörténeti útmutatóban felhívni a kutató — és főleg a kezdő kutató — figyelmét arra, hogy például a törökkori falupusztulások körülményei felől részleteiben tájékoztatnak az Országos Levéltár kamarai osztályán található dica- és dózsmajegyzókek, urbáriumok és összeírások, igen helyes volna arra is figyelmeztetni, hogy az úrbérrendezés, az első általános tagosítás, a robotok, kisajátítás, XVIII. századi paraszti földhasználatok, földközösség, irtásföldek stb. alapvető kérdéseire igen jól használható tömegadatokat nyújtanak az O. L. helytartótanácsi osztályán az egyes falvak úrbéri tabellái mellett őrzött „Feleletek a kilenc úrbéri kérdőpontra" című források és az úrbérrendezés előtti állapotot rögzítő úrbéri összeírások. Azt is közölni kellene, hogy Csongrád megyére vonatkozóan ezek a döntő fontosságú források megvannak-e és hol vannak. Mert egyes megyék esetében a Feleletek nincsenek meg az Országos Levéltárban, de megvannak a megye levéltárában. Szóval ne csupán elvont tematikát adjon a helytörténeti útmutató, hanem legyen gyakorlati, vagyis „mutassa meg az utat" a forrásanyag lelőhelye felé is. A levéltári forrásanyag alapos megmutatása legalább annyira fontos a kezdő kutató számára, mint a feldolgozható témák felsorolása. Szerző azzal kerüli meg a kérdést, hogy a levéltári forrásanyag útmutatójának elkészítését áthárítja a szentesi és szegedi levéltárakra. Nem helyes álláspont ez. A levéltári útmutató nem helytörténeti útmutató lesz és nem is fog választ adni arra a kérdésre, hogy a helytörténet művelője milyen levéltári állagokban talál feleletet a saját speciális kérdéseire. Aki helytörténeti útmutató készítésére szánja el magát, az maga igyekezzék egyszerre, egy füzetben a kutató kezébe adni a levéltári forrásanyagot illető tájékoztatást is. A forrásanyagnak az ajánlott tematikával párhuzamosan történő megjelölése előnyösebb szerkezetet is tudna biztosítani a helytörténeti útmutatónak, olyant, amely kiküszöbölhetné a gyakori ismétléseket . A kezdő kutató számára legvilágosabb, legkönynyebb szerkesztési elv az időrend. Soroljuk fel időrendben az ajánlott témákat s mindjárt azt is mondjuk meg, hol találja meg a kutató azokra a választ. Szerzőnek azon célkitűzése, hogy a kezdő helytörténeti kutatót a feldolgozható témák felsorolásával segíti feladatának elvégzésében, igen hasznos és követésre méltó célkitűzés. Minden megyében szükség van ilyen helytörténeti útmutatóra, olyanra, mely egyszerű szerkezeti felépítés keretében felsorolja a feldolgozható témákat, de egyben mindjárt megjelöli azon levéltári, könyvtári, múzeumi stb. forrásokat is, amelyek a kérdéses problémára feleletet adhatnak. Az ilyen útmutató továbbfejleszti Eperjessy Kálmán helyes elgondolásait s azt nemcsak a kezdők, hanem a hivatásos történészek is haszonnal forgathatják. Soós IMRE MÁRKUS LÁSZLÓ : GUYON RICHÄRD (Budapest, Művelt Nép Kiadó. 1955. 156 I.) 1848/49-es szabadságharcunk kiemelkedő katonai személyiségei közül alig egykettő kapta meg eddig új történetírásunktól azt a méltatást, amelyet joggal megérdemelne. Összefoglaló, vagy általánosabb jellegű munkáinkból általában hiányzik a katonai főszereplők kielégítő, sokoldalúan felvázolt portréja, önálló monográfia formájában pedig ez ideig csupán Bem személye és életpályája nyert méltó feldolgozást Kovács Endre terjedelemben és színvonalban egyaránt kiemelkedő munkájában. Pedig történészeink, sőt a történeti tájékozottságú közönség előtt is eléggé ismeretes, hogy szabadságharcunk sorsára mind emelkedő, mind hanyatló szakaszaiban — az objektív körülmények és a szorosabban vett politikai vezetés néhány alapvető hibájának elsőbbsége mellett is — milyen jelentékeny befolyást gyakorolt a katonai vezetők egymáshoz és a politikai vezetéshez való viszonya, személyes tevékenységük, helyes vagy helytelen cselekedeteik. Éppen ezért csak helyeselhető Márkus László témaválasztása, amellyel a szabadságharc egyik legrokonszenvesebb és legtöbb sikert aratott katonai személyiségével, Guyon Richárddal szemben rója le történetírásunk tartozását. Guyon Richárd személye valóban megérdemelten lép elő Márkus munkáján keresztül a másodrangú, vagy méltatlanul a háttérbe szorított szereplők közül a szabadságharc hőseinek első vonalába. Pályája, amelyet a szerző olyan aprólékos gonddal és szeretettel rak össze a sokféle típusú források, visszaemlékezések, elszórt adatok mozaik-