Századok – 1956

SZEMLE - Voegl; Hedwig: Die deutsche jakobinische Literatur und Publizistik 1782—1800 (Ism. Benda Kálmán) 808

808 SZEMLE szervezése pedig a péteri reformpolitika egyik legfontosabb előfeltétele volt. Az egyházi reformpolitika vezéralakját, Theophan Prokopovics püspököt szoros szálak fűzték a hallei pietistákhoz. Az Orosz Tudományos Akadémia létrehozásánál, az Akadémiai Gimnázium megteremtésénél ugyancsak segítséget nyújtottak. A Halieben felállított orosz nyomda újabb lökést adott az egyházi szláv biblia reformmunkálatainak. Szibéria ismeretlen tájainak felkutatásakor, valamint a keleti kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére irányuló vállalkozásoknál a világmisszió gondolatától fűtött pietistákat mindig igénybe vehette a birodalom kormányzata. A két együttműködő fél célkitűzései nyilvánvalóan különböztek. Péter azért helyezkedett a vallási türelem álláspontjára és azért támogatta a pietista akciókat, mert ettől az orosz vezető osztály kulturálódását (többek között nyelvi, pedagógiai ós technikai ismeretek megszerzését) remélte. A pietisták pedig elsősorban azért igyekeztek hasznosítani magukat a fenti területeken, hogy ezzel térítő terephez juthassanak. A térítő célkitűzések csődöt mondtak és vállalkozásukból az akkor még haladó orosz abszolutizmus és felvilágosodás húzott hasznot. A németek számára mégsem teljesen haszontalanul ért véget a kísérlet : ekkor vetették meg a színvonalas hallei szlavisztika ós-Oroszország-kutatás alapjait. A Halle közvetítésével folyó haladó német—orosz kapcsolatoknak még a XVIII. század húszas éveiben vége szakadt. A pietizmus, amely kezdetben a haladó erőket támogatta, otthon is és Oroszországban is a reakció táborába ment át és támadásokat indított a radikális, demokrata .gondolkodók, így például Christ ian Wolff és követői ellen. Az orosz haladás újabb nemzedéke már leszakad a pietizmus köldökzsinórjáról és más külsőszövetséges társat keres. De a Péter örökébe lépő Erzsébet-féle reakció is elfordul a halleiaktól, mert időközben kiéleződnek a porosz—orosz hatalmi ellentétek. A XVIII. század derekán már a francia művelődés hatása lép előtérbe. A nagy hozzáértéssel és pontossággal készült monográfia leginkább egy kérdésben kényszerít ellenvetésre. Ez a pont : a pietista vállalkozások vallási mozgató rugóinak felfedése és helyes értékelése. A szerző a polgári történetírás csaknem kizárólag szellemtörténeti tárgyalásával szemben rátapint a pietizmus gazdasági gyökereire. Ezzel először teszi lehetővé e szellemi mozgalom történeti szerepének felismerését. Mégis a vita hevében a marxista történetírás egyik gyermekbetegségének áldozatává válik, amikor a pietista papok cselekedeteinek taglalásánál kellő áttételek nélkül csak a gazdasági indítékokkal foglalkozik, amelyek természetesen végső fokon alapvető és meghatározó szerepet játszottak, de mellőzi és nem vizsgálja ideológiájukat, szellemi célkitűzéseiket. E hiányosságra már az osztrák történészek folyóiratában Günther Stökl is rámutatott, azonban ő a történelmi materializmustól való ezen eltérést minősítette a történelmi materializmusnak*. Az ilyen félremagyarázások lehetősége ismételten felhívja figyelmünket a szellemi jelenségek alapos, marxista elemzésének fontosságára. Edward Winter könyvénél mégis a mérleg ellenkező serpenyője süllyed le : eredményesen tárja elénk a német történelemnek azt a korszakát, amikor a friss benyomások igézetével „felfedezték" a megifjodott Oroszországot. Magyarországon ez a felfedezés még váratott magára és lényegében csak a XIX. században zajlott le, akkor is főleg német közvetítéssel. A Winter által feltárt hagyományok tükrében világosabban láthatjuk a német szlavisztika fejlődésének egyik ösztönző, gyorsító tényezőjét. DOLMÁNYOS ISTVÁN, HEDWIG V0EGT : DIE DEUTSCHE JAKOBINISCHE LITERATUR UND PUBLIZISTIK 1789—1800 (Berlin, 1955. 1.) A NÉMET JAKOBINUS IRODALOM ÉS PUBLICISZTIKA 1789—1800 „Jóllehet a szó klasszikus értelmében 1793-ban és 1794-ben Németországban nem voltak jakobinusok — a mainzi jakobinusok kísérletétől most tekintsünk el —, mégis minden német írót, aki 1794 után is a polgári-demokratikus forradalom követeléseiért szállt síkra, durva általánosítással jakobinusnak szidalmaztak és jakobinusként üldöztek. Ebben az időben a jakobinus fogalmat azonosították a lázadóval, lázadókra pedig felség-* Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. LXIII. köt. 1. és 2. füzet (1955). Vö~ Josef Matt ismertetésével: Jahrbücher für Geschichte Osteuropas. .Neue Folge. 2. k. 4. füzet. 1954.