Századok – 1956

SZEMLE - Pelikán; Josef.- Rožmberské dluhopisy z let 1457—1481 (Ism. Fügedi Erik) 805

SZEMLIi 805 lépnek fel a kormány elleft. „A szociáldemokraták egyesültek a németekkel, mert a németek a kormány ellen harcolnak és a szociáldemokráciának harcolnia kell minden népellenes kormány ellen" — indokolja meg a szociáldemokraták végzetes taktikai tévedését egyik parlamenti képviselőjük (I. m. 234. 1.). A cseh munkásosztály, amely a napirenden szereplő legfontosabb kérdésben, a nemzeti kérdésben nem tudott kielégítő programot adni, nem válhatott a nép vezetőjévé. Az elmélet nélkül botorkáló szociáldemokrácia ilyen körülmények között teljesen a kispolgárság befolyása alá kerül. A 90-es évek közepén lezajló „általános koncentráció" a párt vezető pozícióit Tusar, Soukup, Tomásek és társai kezére juttatja, a beözönlő kispolgári tömegek pedig a revizionizmus társadalmi bázisát viszik be a mozgalomba. Ezen az alapon Masaryk elméletileg is kidolgozza a cseh reformizmus tételeit, amelyek a 90-es évek második felétől uralkodóvá válnak a pártban. Az „általános koncentráció" szervezeti következményei is rövidesen megérlelődnek. Az osztrák párton belül az alacsony elméleti színvonalból következően a csehek részéről eddig is erősek voltak a szeparatista tendenciák. Most, hogy a burzsoá befolyás győzedelmeskedett, ezek az ösztönös elképzelések nyílt, tudatos elszakadási törekvésekké változnak. Ismeretes, hogy az osztrákok a maguk részéről támogatták ezeket a törekvéseket. Az SzDP V.-ik, prágai kongresszusa 1896-ban már elfogadja azt a javaslatot, amely az egész pártot cseh mintára föderalizálja. Az 1897-es bécsi, az űn. wimbergi kongresszus pedig a korábban egységes osztrák szociáldemokrata pártot végképp hat önálló, egymással ellenséges párttá darabolja széjjel. Solle problémákban gazdag művét széleskörű könyv- és sajtóanyagra építi fel, ezenkívül bőséges levéltári, elsősorban belügyminiszteri anyagot használ. Tudományos apparátusa, jegyzetei igen alaposak. A függelék a pártkongresszusok és egyéb pártmegnyilvánulások legfontosabb dokumentumait közli. „A cseh munkásmozgalom a XIX. század végén" című könyvet a szerző egyéb műveivel együtt a hazai kritika általában elismerően fogadta. (L. Vesecká: Práce Z. Sollého к déjinam délnického hnutí v ceskych zemích. Nová Mysl. 1953. 10. szám.) Kiemelik, hogy Solle különösen a szervezeti problémákat és a nemzeti kérdést tárgyalja alaposan. A mű orosz fordításának (Рабочее движение в ческих землях в концем XIX. в. Москва, 1953 стр. 287) előszava a burzsoá befolyás ér vényre jutásának elemzését tartja jólsikerültnek. A kritikák azonban rámutatnak a mű néhány lényeges hibájára is. Nem tartják kielégítőnek a gazdasági alap elemzését, hibáztatják a szerzőt, hogy ezen a területen nem ment túl a polgári történeti irodalom anyagán. A Nová Mysl bírálata nem találja megnyugtatónak azt a megoldást, amely az opportunizmus fölülkerekedését elsősorban a párt alacsony elméleti színvonalával magyarázza. Szükségesnek tartja az opportunizmus társadalmi-gazdasági gyökereinek alaposabb elemzését, különböző válfajainak bemutatását. A szovjet bírálat többek között azt kifogásolja, hogy a mű egyoldalúan SzDP történetet ad, s a munkások megmozdulásaival nem foglalkozik kielégítően. A magunk részéről szívesen vettük volna, ha Solle a párt agrárpolitikájával és parasztsághoz való viszonyával is foglalkozott volna. A könyv ezzel kapcsolatban semmit nem nyújt, holott az agrárkérdés Csehországban is majdnem olyan égető volt, mint minálunk. A magyar olvasót a cseh munkásmozgalomnak a szlovákokkal, és így közvetve a magyarral való kapcsolata is érdekelte volna, sajnos a könyvben erről sem olvashatunk. Ezek a hiányosságok azonban nem sokat vonnak le Solle könyvének értékeiből. Az általános elismerést mutatja, hogy első kiadását 1953-ban a legmagasabb cseh kitüntetéssel, az Allami Díjjal jutalmazták. A mű iránti érdeklődés túlment hazája határain, amiről a szovjet fordítás tanúskodik. Ugy véljük, nem volna időszerűtlen ilyen jellegű könyvek magyar nyelvű kiadására is gondolni. DIÓSZEGI ISTVÁN JOSEF PELIKÁN' : ROZMBERSKÉ DLUHOPISY Z LET 1457-1481 (Praha, Ceskoslov. Akad. Vëd. 1953. XV. 289 p.) A ROZMBERKEK ADÓSLEVELEI 1457—-1481 Rozmberk Ulrik a XV. századi cseh történetnek egyik kiemelkedő alakja volt. Származása révén Csehország egyik leghatalmasabb és legvagyonosabb főura, a huszita forradalmi mozgalom, elsősorban a taboriták ellen harcolt, majd később a taboritákkal együtt Podébrad György király ellen. A harcok során Rozmberk Ulrik óriási jövedelme