Századok – 1956

SZEMLE - Šolle; Zdeněk: Dělnické hnutí v českýeh zemích koncem minulého století (1887—1897) — (Ism. Diószegi István) 803

SZEMLIi 803 ZDENËK SOLLE : DÊLMCKÉ HNUTÍ V CESKYC.H ZEMÍCH KONCEM MIMJIÉHO STOLETÍ (1887—1897) (I'rsiha. Státni iiakladiilrlství politickc litcratury. 19ГИ. 275 p.) MUNKÁSMOZGALOM CSEHORSZÁGBAN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN (1887—1897) A magyar történészek az utóbbi években fokozott figyelmet fordítanak a népi demokratikus országok történészfrontjára. Ugyanezt tapasztaljuk szomszédaink részéről is. Ez a baráti kapcsolat a szocializmust építő országok egymás múltja iránti érdeklődéséből fakad. Éppen ezért természetes, hogy minden népi demokráciából származó könyvet örömmel vesz kézbe a magyar olvasó is. De különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok a művek, amelyek a magyar nép történetével szorosan összefüggő kérdéseket tárgyalnak. Zdenék Solle a cseh munkásmozgalomról szóló könyve sok tekintetben ilyen írás. A könyv a cseh és egyben az osztrák munkásmozgalom kritikus tíz esztendejének történetét adja, azét a tíz esztendőét, amelyben az ausztriai szociáldemokrata párt politikai arculata végképp kiformálódott. Nálunk ezekben az években hasonló folyamat ment végbe és a mi szociáldemokráciánk általában az osztrákhoz igazodott ; az ausztriai munkásmozgalom történetét feltáró műnek éppen ezért a magyar munkásmozgalom történetírása szempontjából is komoly jelentősége van. Solle könyve a századvég ausztriai munkásmozgalmának minden lényeges kérdéséről bő anyagot ad. A tíz év történetét tárgyaló tíz fejezet közül az első Ausztria és ezen belül Csehország gazdasági és politikai helyzetét vázolja a XIX. század végén. A szerző itt nem megy túl a polgári feldolgozások anyagán, de a lényeges adatok kiválasztásával Ausztria ipari és mezőgazdasági fejlődésének jó összefoglalását adja. A felhozott adatok azt mutatják, hogy a 8Ö-as évek közepétől Ausztriában is megkezdődött az imperializmusra való átmenet. Nagy értéke annok a fejezetnek, hogy gazdag levéltári anyag felhasználásával bemutatja a munkásosztály helyzetének alakulását Csehországban. Ez az elemző rész szilárd alapot ad a munkásmozgalom problémáinak megértéséhez. A következő három fejezet Ausztria egységes szociáldemokrata pártjának megalakulásával foglalkozik. A szerző egy, a korai cseh munkásmozgalmat tárgyaló mű alapján (Arnost Klima: Pecátky ceského dëlnického hnutí. Praha, 1948) ismerteti a mozgalom kialakulását, majd az erősen iparosodott Brünn (Brno) proletariátusának harcát mutatja be az egységes cseh munkáspárt létrehozásáért. A „Rovnost" köré csoportosuló brünni szocialisták visszaszorítják az anarchista és a mérsékelt irányzatokat és sikereik nyomán 1887-ben a brünni kongresszuson megalakul a cseh szociáldemokrata párt. A cseh szociáldemokraták helyesen hangsúlyozták a kongresszuson elfogadott program ideiglenes jellegét és rámutattak, hogy a cseh pártot a megalakítandó egységes ausztriai szociáldemokrata párt részének tekintik. Elméleti hiányosságok miatt azonban már itt felmerülnek a nemzetiségi elv szerint való szervezkedés hibás nézetei. A könyv bemutatja, hogy a cseh szocialisták voltak az ausztriai egységes párt megalakításának legodaadóbb harcosai. Az osztrák Szociáldemokrata Pártot megalakító hainfeldi kongresszusra csak a bécsi kispolgárok és Adlerék visszaszorítása után kerülhetett sor. Az egység alapjául a brünni program szolgált. Solle nagy jelentőséget tulajdonít a kongresszusnak, ugyanakkor körültekintően elemzi minden megnyilatkozását. Rámutat arra, hogy a hainfeldi program minden érdeme ellenére sem jelent előrelépést a brünnihez képest ; különösen nagy hibát követett el a nemzeti kérdésben, mert nem vette fel programjába a nemzetek önrendelkezési jogának követelését. A következő fejezet a hainfeldi kongresszus és a II. Internacionálé megalakulásának hatására fellendülő mozgalmakat, különösen az 1890. május 1-i megmozdulásokat mutatja be. Solle ezután két fejezetet szentel az osztrák szociáldemokrata párt szervezeti problémáinak. Kimutatja, hogy a pártnak mint szervezetnek létrehozására csak a hainfeldi kongresszus után került sor. A párt eddig csupán a vezető sajtóorgánumok köré tömörülő szakszervezetekből, művelődési egyletekből stb. állott. A szervezeti megerősödés előmozdítói ismét a cseh, közelebbről a brünni szocialisták voltak. A kiindulópontot a „Rovnost" ós az „Arbeiter Zeitimg" szerkesztőinek brünni tanácskozása adta meg, amely egy Bécsben székelő központi bizalmiférfi teätület létrehozását határozta el. A cseh szociáldemokraták azonban, miközben a szervezeti megerősödésért harcoltak, elméleti fogyatékosságaik következtében már ekkor a szeparatizmus felé hajlottak. Az 1891-es II. kongresszuson kiharcolták a „Rovnost" köré tömörülő önálló cseh pártközpont megalakítását. így a II. kongresszus, amely megfogalmazta, hogy ki lehet a párt